eGY = 1

Hunnan erednek az arab számok?

---

„Mint tudjuk” szavainkat többnyire más nyelvekből kölcsönöztük, vándorlásaink közben – sőt, menekülés közben (lásd: ”besenyő támadás”) - szedhettük össze úton, útfélen. Harminc százaléka ismeretlen eredetű: lám már azt sem tudjuk, hogy kitől vehettük át!

Szerencsére a számokkal nincs ilyen gond, azokat nem egyenként szedtük össze (bár megpróbáltam ezt is elképzelni…). Egész Európával együtt vettük át az arab-hindu számírást a középkor folyamán, ezzel váltva le a nehézkesen használható római számokat. (Filep László-Bereznai Gyula : A számírás története című könyvéből úgyszólván mindent megtudhatunk a számokról). (1. kép) Eszerint a közkeletű néven arab számoknak nevezett számjegyeink Indiából származnak és arab közvetítéssel kerültek Európába.

A ma használatos arab számok alig hasonlítanak a magyar származású festőművész, Dürer számaihoz. A szanszkrit számsorról talán még ennyit sem mondhatunk el. (2. kép)

2. kép - A szanszkrit számsor /Dr. Aradi Éva szíves közlése/

A közép indiai, gwaliori felirat volt az első (i.sz.876.-ban), amelyben a „0” is megjelent. Ez a felirat az 50 és a 270 számot tartalmazza helyi értékesen,a „0” felhasználásával. Az arab birodalomban először 662-ben Severus Szebókt, egy Eufrátesz menti kolostor főnöke, szíriai tudós püspök adott hírt az új számírásról.

Belátható, hogy egy számsor számai nem szedhetők össze egyenként, rövidebb vagy hosszabb idő alatt. A tervezés egy időben, egy helyen kellett történjen. Az egyes számok között a tervezés során használt azonos gondolatmenet teremthet kapcsolatot. Az ilyen esetekről mondjuk azt, hogy „rendszer van benne” ! Vajon az arab számokban van-e „rendszer” ?

3. kép - Az arab számjelek származtatása a Makrokozmosz jelképéből (elmélet)

A 3. képen látható tetszetős elmélet csupán az „1” számjel ferde szárával nem tud mit kezdeni, ezért nem tekinthető tökéletes válasznak, bár tagadhatatlanul van benne rendszer!

A mentális regresszió (visszapillantás a múltba) segítségével kapott képet Erőss István a napjainkban használt „arab” számaink megalkotása során alkalmazott koncepcióról, amelyről az „Örök körök” című könyvében számolt be néhány évvel ezelőtt. A médium azt jelentette neki, hogy a számsor első tagját az 1-est az tan 45˚ = 1 összefüggés felrajzolásával nyerték. (4. kép)

4. kép - A tangens 45˚ = 1 kozmikus igazsága (az összefüggés mindenütt igaz)

Bár az „1” szárai és a közé zárt szög elsősorban a cos 45˚ összefüggést juttatja eszünkbe, a két befogó aránya valóban 1-gyel egyenlő 45˚-os bezárt szög esetén.

A többi szám – egészen a kilencig – ennek az „1”-nek a leszármazottja, a 45˚ fokos - a szárak által bezárt szög - a szám értékével arányos, többszörös felhasználásával. (5. kép)

5. kép - A számok 1-től 9-ig az „1”-ből vezethetők le, a 360˚/8=45˚-os szög a kulcs,
ennek többszörös megjelenítése adja a szám értékét

A rendszerhez mindegyik számjel tökéletesen illeszkedik, ha megengedjük azt a könnyítést, hogy a derékszög két értékkel bír (2x45˚=90˚) ! A „7” szám csak úgy illeszthető bele, ha a szárát egy kis vonalkával áthúzzuk. Úgy tudjuk, hogy ez csak magyar földön volt szokásban az utóbbi időben!

Több jel mutat arra tehát, hogy a számsor kiagyalói valamely KöRiSTeN tudatú nép körében keresendők! Az még lehet véletlen, hogy a szögfüggvények (coSinuS, TaNgens) nevei, melyeket a KöRbe rajzolt derékszögű háromszögben értelmezünk a KöR-iS-TeN gyököket tartalmazzák. A jelképek, melyekből kiindultak (a körbe rajzolt kereszt = Makrokozmosz) egyértelművé teszik a szándékot, a „Minden EGY!” gondolat kifejtését. Ha minden szám az „1”-ből épül fel, úgy a számok vonatkozásában „szó szerint” teljesül a szemlélet első igénypontja.

Másfelől – gondoljunk az EGY-et, világEGYetemet megjelenítő akkád ékjelre , amely nem más, mint egy „nyolc felé vágott kör” , vagyis a MaG szimbólum (a nyolc felé vágott GöMb, az osztódó sejtmag) síkbeli megfelelője – a 360˚-os középponti szög 1/8-ad része a 45˚-os szög kell legyen az eGYség, amelynek többszörözése adja analóg módon a számjegy tervezett értékét. (Megjegyzés: ha az iSTiN elnevezést kiegészítjük a szemlátomást hozzá tartozó KöRrel, máris a K-R-S-T-N szemlélethez jutottunk, amely a régióban évezredek óta jelen volt). A nyolcas szám volt egyébként a „teljesség” száma, a fektetett nyolcas pl. a „végtelen” jele. Így képzelhetjük el az „őssejtet” az „1” megfelelőjeként, amiből még „mindenféle” (szám) lehet!

A világegyetem „fraktál” jellegét – amikor a „rész olyan szerkezetű, mint az egész” – egyszerűen szemléltethetjük az alábbi módon. Ha kettévágjuk a háromszöget a fél kicsiben olyan, mint az egész. (6. kép)

6. kép - A szögfüggvényből is lehet „háromság, mint eGYség” fraktál

A világ közepét és a középpontban a teljességet megjelenítő „iSTiN” jel („DiNGiR” TeN+KöR csillag) „alkatrészeiből” épülnek fel a számtani műveleti jelek is, melynek magyar elnevezései ugyancsak a KöRiSTeN fogalomkörbe vezetnek. (7. kép)

7. kép - A műveleti jelek és magyar elnevezésük

A szakrális uralkodó – ha valamit is ad magára – az „EGY”-gyel kell azonosuljon , mindenki számára nyilvánvalóan. Ezért folyamodtak az ősi „iS-TiN” jelhez István királyunk monogramjának megalkotásánál. (8. kép) A „világ közepe” és iS-T(v)áN KiRály („iS”, „TeN”, „KöR”) neve egybeesik, ugyanaz az EGY! A később adományozott jelző: Sze-NT (fo: „ iS”,”TeN”) itt feleslegesnek tűnik, viszont más szóösszetételben (pl. Sze-NT-KiR-ályszabadja településnév) a helyére kerül.

8. kép - iS-T(v)áN KiRály is „KöR-iS-TeN-ből” van!

9. kép - A „KöR”-t is hozzáolvashatjuk az iS-TiN-hez

A fehér hunok

India északnyugati részén az V.-VI. században a heftalitának is nevezett „feHéR HuNok” alkottak birodalmat. Elődeik, az „indoszkíták” is „Nap vallásúak” voltak. A „Nap vallás” alatt a KöRiSTeN tudatot kell érteni, hiszen a Nap KeRek és belül iZzó égitest. Az iZzás egyközpontú a KöRrel, azaz közös TeNgelyű. A Nap volt a „Jelkép jelképe” Csicsáky Jenő megfogalmazásában. A fehér hunok hatalmát az arab invázió törte meg a VII. században. A MáGusok tudása így arab kézre kerülhetett. A IX. század elején élt a kor legnagyobb arab matematikusa al-Hvarizmi, aki a nevéből ítélve HoReZm tartományból (KöR, iZ) származott, tudását ő is a hódítók javára kamatoztatta.

A feHéR HuNok, mint a fenti számírás kitalálói mellett szól néhány körülmény . Az „1”-es Szám (fo: iS) és a „0” (vagyis a KöR), ha egyközpontúnak (közös TeNgelyűnek feltételezzük) mint a mellékelt ábrán látható, egyszerűsített világmodellnek is tekinthető. Olvasata : az „EGY”-nek a háza. Természetszerűleg a KöRiSTeN háromság EGY-ségéről van szó újfent. (10. kép)

Az „EGY” KeRített, vagyis KeRtes házban lakott, a „KeRek világ” elképzelésnek megfelelően. Elérkeztünk „egyház” szavunk gyökeréig. Amit látunk magunk előtt – ha az összefüggéseket nem részletezzük – mindössze egy KöR és egy 1-es. Ebben a feHéR HuN magára ismerhet, hiszen a feHéR a KöR gyököt, a HuN (uNo, uNió) az EGY gyököt tartalmazza! A FeHéRegyháza,KeRekegyháza magyar településnév változat pontosan ugyanezt fejezi ki.

"egyház" szavunk eredete

10. kép - Kerekegyházától Hungáriáig

HuN-GáRia néven ismer minket Európa (HuNGary, UNGaRn, VeNGRia). Eddig hallgattunk rá, nem ellenkeztünk, hogy „mi nem vagyunk fehér hunok”, pedig ez a név pontosan ezt rejti: Egy (HuN) + KöR (GaR). (A feHéR a KöR megfelelője) MaGyarként sem tudunk kitérni a megtiszteltetés elől! Elég, ha arra gondolunk, hogy a MaGyar népnevet a MaG gyökkel azonosítjuk, amely M-G váz visszafelé G-M, K-M, H-M majd H-N (HuN) változatban is olvasható. HuNok vagyunk mi mindannyian! kiálthatnánk fel, amihez még a KuNok (KaNGaR) és a Csángók (CsaNGuR) is csatlakozhatnának.

A rovás számok jelsora

Na szóval, „hunnan” eredeztethetők az arab számok ? A római számok, melyeket felváltottak, etruszk előképre nyúlnak vissza. Az etruszk számsortól csak egy helyen különbözik a székely-magyar rovásírás számsora. Az legnagyobb etruszk számjegyet az ezrest a vízszintesen elfektetett („arab”) nyolcassal jelölték, amely később a „végtelen” egyezményes jeleként került használatba. Rovásírásunk a legnagyobb számot, az ezrest a nyolcágú („dingir”) csillaggal jelölte. Számrovásunk minden jele az „eGYség-sugarú körből” vezethető le. ( 11. kép) A Su-GáR (fo: iS, KöR) a körív valamely pontját köti össze a középponttal, így a KöRrel közös TeNgelyűnek mondható. Legyen tehát az egységgel azonos sugár a számsor első tagja: I. A kettő, három és a négy ugyanez a jel egymás mellé írva a számértéknek megfelelően. A többi számjegy a kör sugarainak kombinációjából ered, a teljességet kifejező „DiN-GiR” („TeN”, „KöR”) csillag valamely részeként megfogalmazva.

11. kép - A rovás számok is az EGY-ből („dingir” csillag) származtathatók

Kettes számrendszer

A 10. képen hamar átsiklottunk, pedig ott volt előttünk napjaink minden mást elsöprő „bináris” számrendszere, vagyis a „0” (Nem) és az „1” (Igen) A magyar Neumann János 1946-ban fogalmazta meg a „Neumann elveket” a számítógép ideális működéséhez. Ennek lényeges eleme volt a kettes számrendszer használata. Bár azóta már a 8-as és 16-os számrendszert is hasznosítják, a számítástechnika a „hun” „1” és „0” nélkül nem jutott volna idáig.

A képek digitalizálásakor a lapolvasó eszköz fényérzékelő egysége pásztázza végig a digitalizálandó képet pontról-pontra. A kép pixelekre, képelemekre bomlik, a képelemek tulajdonságainak meghatározása pedig bináris adatokkal, nullák és egyesek sorozatával történik. A számítógép a minden egyes apró pontról összegyűjtött információt tárolja és ezek alapján építi fel újra a képet, ha azt előhívjuk a memóriájából. (12. kép)

Tulajdonképpen a bináris számok : „0” és „1” és a közöttük a lévő kapcsolat , az „információ” együttesen a KöRiSTeN háromsághoz hasonlítható képletet eredményeznek, mely alkalmas a valóság 3 (látható) dimenziójának újraelőállítására.

00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
00000000111000000000000111000011100000000000111000011110000000000111000000000000000000000
00000000111000000000000111000011100000000000111000011111000000000111000000000000000000000
00000000111000000000000111000011100000000000111000011101110000000111000000000000000000000
00000000111000000000000111000011100000000000111000011100111000000111000000000000000000000
00000000111111111111111111000011100000000000111000011100011100000111000000000000000000000
00000000111111111111111111000011100000000000111000011100001110000111000000000000000000000
00000000111000000000000111000011100000000000111000011100000111000111000000000000000000000
00000000111000000000000111000011110000000001111000011100000001110111000000000000000000000
00000000111000000000000111000001111000000011110000011100000000111111000000000000000000000
00000000111000000000000111000000001111111111000000011100000000001111000000000000000000000
00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
12. kép - A hunok már a mátrixban („spájzban”) vannak!

Fehéregyházától Pilisvörösvárig

Felfigyelhetünk arra, hogy Fehéregyháza mellett létezik Veresegyháza is! Az „Árpád-sáv” színei köszönnek vissza a két település nevében. A feHéR (KöR, „YiN”, nő=”fehérnép”) és a vereS (iS, „Yang” ) az egyTeNgelyű dualitás (PáRosság) két pólusát színekkel jelenítik meg. (A többi magyar színnévből nem lehetne kihozni a két gyök nevét!)

Létezik magyar földön a településnevek tekintetében további párhuzam, amely ugyanezt a két színnevet tartalmazza. A (SzékeS)fe-HéR-VáR, (Pilis)vöröS-Vár („iS”, „KöR”) párosra gondolok. A „pilis” a KöRformában körülnyírt fejtetőre utal, azaz itt is az ismert dualitást látjuk viszont. Mit jelenthet a VáR szavunk, hogy kerül ide, miféle szakralitást hordoz? Talán a hiányzó „TeN” gyök megfelelője? A kérdést izgalmassá teszi, hogy a hunok ordoszi fővárosa (ma: Tongwancheng) egykori neve Fehérvár volt. (Obrusánszky Borbála közlése)

Hogyan önthetnénk formába az „EGY”-et? Ez a kérdés foglalkoztatta évezredeken keresztül az (analógiákban gondolkodó) embert! A Föld felszínén a felülnézeti világmodell jöhetett szóba elsősorban. A rendezett világegyetem gömbjének TeNgelyirányú nézete, a körbe rajzolt kereszt, kijelöli egyben a középpontot is, és ha a Föld felszínére rajzoljuk, az Eget a Földdel összekötő (Világ)TeNgely alsó végpontjaként értelmezhetjük. (13. kép)

13. kép - Japán kőkör (Kő = fo: _K, éK, „éG” + KöR = „Föld”)

Az épített környezetben minden körszimmetrikus alakzat (jurta, kurgán, kupola) ilyen hátsó gondolattal készült. Az ezeknél nagyobb léptékű települések, a VáRosok is erre „hajaztak”. VáRos szavunk hasonulással keletkezett az eredetileg „VáRas”-nak hangzó jelzőből, amely arra utalt, hogy a település közepén volt egy „VáR”-nak nevezett építmény. (14. kép)

14. kép - A „VáR” az „EGY” kicsinyített mása a középpontban elhelyezve

A VáR fogalmát jobban megérthetjük, ha nem erősségnek, hanem VáRtának (KöR-iSTeNvárta, v.ö.:madárvárta) képzeljük. A VáR az obeliszkhez vagy a sztúpához kellett hasonlítson. Míg a ma létező sztúpák körszimmetrikus építmények, a karcsú, TeNgelyforma obeliszk általában négyzet keresztmetszetű. A KöR közepén álló obeliszk , mint jelképegyüttes ilyenformán a „TeN”-nek a háza olvasattal is bír. A sumer „É-TeN” kifejezés annyit jelent mint TeN háza, É-pülete. Máris eljutottunk az É-DeN-(KeRt) fogalomig. Az „Egy” (ami/aki egy háromság) szimbólumaként a „TeN” gyököt megjelenítő obeliszk önállóan is megfelelhet, hiszen a TeNgely „egy füst alatt” a két pólust is megidézi. Ha tehát a késői szláv nyelvekben az Egy számnév így hangzik, hogy jeDeN,aGYiN (vagyis az „É-TeN” változata) az azt jelentette, hogy az ÉDeN maga az EGY!

A városok szabályos KöR alakú falakkal, árkokkal voltak körülvéve. Ilyen volt a mai Irán területén lévő GuR városa is. Az egymásra merőleges két átmérő, egyben a két főútvonal, metszette ki a KöR középpontját. Itt volt a „Világ közepe”, a „VáR” helye. (15. kép) (Mostanra a VáR már nem érdekel senkit, a „területfejlesztők” figyelme a városnegyedekre korlátozódik, amiket azóta is így hívnak.)

15. kép - GuR város - mint a neve is mutatja - szabályos KöRt formázott

A külső szemlélő a formát látta elsősorban, így a városnevek egy részében a KöR gyököt látjuk viszont. Aki belülről nézte , annak a VáR tűnt említésre méltónak. A VáR szó a PáR-(osság) („dualitás”) módosult változata. A KöRiSTeN szemlélet lényege, az „egytengelyű dualitás” rejlik benne. A gyökök külön-külön is alkalmasak a szemlélet felidézésére, Eurázsia nagyobb városait 1-2 ezer éve alapították, nevük a KöRiSTeN szemlélet jelenlétéről árulkodik. (16. kép)

Városok, városnevek mint világmodellek

„külső” nézet „belső” nézet
KöR a városnevekben VáR a városnevekben

16. kép - A városnevek a közös szemléletről árulkodnak

„Erős vár a mi (KöR)iSTeNünk !”

Az EGYségtudat vezérelte egykoron ezeket a városalapító népeket. A ”PáR(-osság)” („ami fent, az lent”) a szerves kapcsolat jelzőjeként a „Háromság EGYségének” kifejeződése.

A későbbi „kollektív tudathasadás”, hamis világszemlélet, az önzés az egységet megtörte, a szembenállás a VáRtából VáRat, erősséget (FoRtress, FrankFuRt, v=p=f ) faragott. Így a védelmet nyújtó KöRítő falakra (GuR) tevődött át a „VáR” fogalma. A középkorban a fegyverek „fejlődése” oda hatott, hogy a KöR alaprajzú várfalak helyett jobban védhető, sokszög alakú, füles bástyával ellátott várfalak épültek. Ezzel a változással végképp nem maradt semmi, ami a VáR eredeti funkciójára utalt volna. (Bár – mint a mellékelt ábra mutatja – a magyarnak nevezett ősnyelvben minden megőrződött, ugyan kódoltan van jelen, de visszafejthető !)

Az egységtudat az emberi létezés alapvető igénye. Magasabb szinten ez a népek egységében, Uniójában nyilvánul meg. Az az Unió, amelyet az erőszak (vagy hazugság) tart fenn kizsákmányolás céljából, nem lehet hosszú életű! Az EGYség önmagában nem elég, ha az EGYenlőség elve nem érvényesül!

2012 . március 1.
Berényi László Géza