A táguló világegyetem modellje a három látható dimenzióban elképzelve a
gömb formához vezet. A középponttól való egyenletes elmozdulás – a felfújt
léggömbhöz hasonlóan – ezt a formát eredményezi. A valóság ennél sokkal
bonyolultabb. Az asztrofizika mérései azt bizonyítják, hogy az egyenletes
tágulásból nem rekonstruálható egyetlen olyan pont sem, melyet
kiindulópontnak lehetne tekinteni. Azaz a galaxisok mindegyike távolodik
minden másiktól. Így azok minden pontja a tágulás középpontja is egyben.
A rész az egész tulajdonságait hordozza. A holográfiában találkozunk ezzel a
jelenséggel. Ha egy holografikus képet fényérzékeny filmre rögzítünk, a
filmkocka meglepő tulajdonsággal bír. Akármilyen apró darabokra vágjuk is a
kockát, a legkisebb darabból is visszaállíthatjuk az eredeti képet.
Mindkét jelenség világunk fraktál jellegére utal. A fraktalitásnak nevezett
tulajdonságról akkor beszélhetünk, ha a vizsgálat tárgya bármely metszetében
(bármely léptékben) ugyanazt a struktúrát mutatja. A fraktálokat néhány
évtizede
kutatják.
A képen látható „fraktálfán” nagyon jól
érzékelhetjük a jelenséget. A törzstől elindulva egyre kisebb ágakhoz
jutunk. A léptékváltástól függetlenül mindegyre ugyanavval a szerkezettel
találkozunk. Hogy a kozmosz egészére is vonatkoztatható lenne a fraktalitás,
a matematikusoknak még eddig nem sikerült bizonyítaniuk. Bár, ha
leegyszerűsítenénk a dolgot, talán mi is beláthatnánk. Vegyük a két – amúgy
felcserélhető – megnyilvánulási formát. A gömbforma jellemzi a részecske
jellegű megnyilvánulást. A gömb láthatóan megfelel fraktál kritériumnak :
bármely léptékben nagyítjuk, továbbra is gömböt kapunk. A hullámjelenségről
viszont elmondható, hogy a rész tükrözi az egészet : egy hullámból
rekonstruálható az összes többi.
Úgy tűnik az ókor embere ebben a felismerésben is megelőzött bennünket,
hiszen a turáni népek jelképeinek elemzése során fény derült e népek (az
ókori magas kultúrák) azonos világszemléletére. A „KöRiSTeN” egykorú névvel
illethető (mai szóval : holisztikus ) világkép ismertetése során a jelképek,
mint analógiák segítségével az Élő Valóság legfőbb jellemzőjét, annak
fraktál jellegét hangsúlyozták ki. Egyben választ is adtak arra a kérdésre,
hogy megismerhető-e a világ. Ha a szerkezeti összefüggéseket felismerjük és
mindegyre azonos struktúrákkal találkozunk, akkor mi is elmondhatjuk
magunkról, hogy lényegében megismertük a világot, hiszen a rész az egész
tulajdonságait hordozza.
Azt, hogy a világunk valamely „háromság egysége”, ritkán fogalmazzák meg
egyértelműen. Talán a „Három a magyar igazság ! (Egy a ráadás !) talányos
szólásmondásunk éppen erre vonatkozik ! A Mikrokozmosszal azonosítható Test,
Szellem és Lélek háromságról talán mindenki hallott már, de ezek egységét
nem szokás kihangsúlyozni. Ennek analógiájaként a Makrokozmoszra
vonatkoztatható háromságot Anyag, Energia és Információ néven ismertetik
magyar kutatók. Más megfogalmazásban ez a felismerés Anyag és/vagy Energia
háromságnak hangzik. Az és/vagy kapcsolati elem hordozza az információt,
mármint azt, hogy a két „pólus”, a részecske jellegű anyag és a
hullámtermészetű energia egy és ugyanaz. A vizsgálat módszerétől függően a
fényt pl. anyagnak vagy energiának érzékeljük. Hogy ez a háromság egység is,
nem lehet kérdéses, hiszen a világegyetemből egy van és rajta kívül nincs
semmi.
A rendszerelmélet mai állása szerint a
háromelemű, hármas kölcsönhatású rendszer a legkisebb rendszer. Ez a
háromság az eredőjével alkot egy rendszert. Így lesz belőle háromság, ami
ugyanakkor egység is. Mondjunk példát ezekre a háromságokra ! Az
elektromosságtanból ismert pozitív és negatív pólus összekötve egy
TeNgelyhez hasonló vékony szállal (egy „vezetővel”) alkot egy áramkört. A
Föld forgás TeNgelye jelöli ki az északi és a déli pólust. A háromságok
közös jellemzője az, hogy ha bármelyik elemét kiemeljük, megszűnik az
egység, mert a maradék rendszerként értelmezhetetlenné válik.
Láthatóan a szentháromság fogalom a világegyetem szerkezeti jellemzője,
kicsiben és nagyban egyformán jellemző modellje. A zsidókeresztény
felfogásban a Föld és az Ég elválasztásra került, a látható (anyagi) világ
és a nem látható (transzcendens) szféra elkülönült. A kettő között a
kapcsolat már nem magától értetődő, hanem csak alkalmas közvetítők, (pl.
papok) segítségével tartható fenn. A mesterségesen létrehozott Atya, Fiú,
Szentlélek modellnek a Természetben nincs analógiája. Az időben jóval
korábbi KöR-iS-TeN szemlélet - a nevéből kitűnően - az eredeti (szent-)
háromságot tartalmazta. A KöR gyök a látható (anyagi) világra utal /a
képzelt gömbalak síkban körnek felel meg, v.ö. : „kerek világ”/ , az iS (iZ)
gyök a transzcendens (szellemi) szférával azonosítható : /valaminek az íze
belső, azaz nem látható tulajdonsága/, míg a harmadik a különleges
kapcsolatra, az együvé tartozásra, a közös TeNgelyre vonatkoztatható.
A nagybetűvel írt mássalhangzók hordozzák a
jelentést, erre figyelemmel a párhuzamokat könnyebben felismerjük. A kasszu
vagy kusita birodalom egykori neve KuRTeNiZ volt. Körülbelül azon a helyen
feküdt, ahol a mai KuRdiSzTáN található. (Ez utóbbi háromságnak az egysége,
önálló állami léte még várat magára) A KöRiSTeN szóból valószínűsíthető a
mindenkori követőinek megnevezésére szolgáló KöRöSzTéNy, KeReSzTéNy
elnevezés is. Az angol változat a ChRiSTiAN mássalhangzói ugyanazok.
A magyarban még ma is használatos úRiSTeN kifejezés eredetileg (H)úRiSTeN
lehetett. Bár ma az Atyaistent értjük alatta, valójában ez a KöRiSTeN
hármasságra vonatkozott. A HúR a KöR szóbokrába tartozik (HuRok, HuRka,
HoRdó, HeRe, HaRang stb.) A KöRnek HúRja is van ! A „H” úgynevezett „gyenge”
mássalhangzó, hamar lekopik. Egyes nyelvekben nem ejtik ki. Pl. : Hungary,
Ungarn, Hongrois (kiejtve : „ongroá”). A magyar úR eredetileg tehát HúR
volt. A németben ez ma is így van : úR = HeRR ! A KöRiSTeN fogalom tehát
teljes egységben csak a magyar nyelvben maradt fenn napjainkig.
Az alábbiakban választ kaphatunk a költői kérdésre, hogy „Hol lakik az (H)úRiSTeN”.
A KöRiSTeN a Kozmosszal azonos, így mindenütt jelenlévőnek tekinthető. Hogy
lehet ezt illusztrálni, esetleg az új nemzedékek számára egyértelművé tenni
? Nos , magyarul beszélő MáGusaink ezt is megoldották. A tanítás módja
eltért a ma megszokottól, kizárólag analógiákra épült A kis gyermek
anyanyelvét az anyjától utánzással, azaz analóg módszerrel sajátítja el. A
Földanyától annak nyelvét – az „Örök Világtörvényt” – vajon mi más módon
sajátíthatnánk el mi is ? A jelképek – melyek átszőtték az életüket - mint
útjelző táblák mind egy irányba, a középpont felé mutattak, jelezve azt
,hogy „hol lakik a KöRiSTeN”. (Ha minden egyközpontú, akkor minden Egy ! ) A
MaG szimbólum a Rendezett Világegyetem legfontosabb jelképe.
A MaG gömbje és a vele egyközpontú oktaéder
sajátos kapcsolatban vannak egymással. Mindkettő a teremtés folyamatát
illusztrálja. Ha a középpontból indított hat (egymásra merőleges)
egységvektor végpontjait összekötjük egymással, akkor kapjuk mindkettőt. Ha
a teremtés hetedik fázisaként a végpontokat egyenesekkel kötnénk össze, úgy
az oktaédert (vagy annak felső feleként a piramist) kapnánk, ha pedig
körivekkel kapcsolnánk össze, úgy a gömb főköreihez jutnánk. Azt is
mondhatnánk, hogy a piramis az euklideszi geometriában értelmezhető
világmodell, Szent Koronánk félgömbje viszont általános értelmű, a görbült
terek „Bólyai féle” szemléletével rokon világszemlélet terméke.
A főköreivel jellemzett GöMb az anyagi világ ( a forma, a „legtökéletesebb
test” ) és a nem látható világ, a szellemi tartalom egyközpontúságára utal.
A TéR sem látható (a Szellemhez hasonlóan), viszont közvetve mégis
megjeleníthető a „teret rendező” három képsík által a gömbfelületből
kimetszett három főkör segítségével. Ilyennek látjuk a világegyetemet ( az
„Egy”-et ) „kívülről nézve”. ( A jelkép kétdimenziós, azaz síkbeli
feldolgozásaival később sűrűbben találkozunk.) Ez a jelkép a Mikrokozmoszban
is érvényesül. Az osztódó sejtMaG pontosan ilyen. Itt találkozunk a
fraktalitás első bizonyítékával. A Mikrokozmosz – Makrokozmosz analógiát
pontosan a szerkezeti hasonlóságra alapozták.
Gondolatban járjuk végig mi is a Makrokozmoszból a Mikrokozmosz felé vezető
utat ! Igy most nem MaGunkból, hanem a MaG szimbólumból indulunk ki és a
közép felé tartunk állandó léptékváltással (képzeletbeli kameránk „zoom”
funkcióját hasznosítva). Az útjelző táblák utunk során földrajzi nevek,
szerkezeti formák is lehetnek és kivétel nélkül azt jelzik, hogy a „KöRiSTeN
birodalmában” járunk, (vagyis mindig MaGunkkal találkozunk). Első lépésként
a Föld nevű bolygó messziről is jól látható medencéje felé közeledünk.
A Kárpát medencében – amely közelítően KöR
alakú - találkozunk egy folyóval , amely nyugat-keleti irányról a medence
közepén észak-déli irányra vált. Ha a két tengelyvonalat meghosszabbítjuk, a
KáRpátok vonulataival együtt körbe rajzolt keresztet kapunk. Ez pedig nem
más mint a MaG tengelyirányú nézete. A MaG másik neve (KöRiSTeN) is
kiolvasható a folyónevekbe és a medence nevébe rejtett gyökök összeolvasása
révén. (KáRpát = KöR, TiSza = iS, DuNa = TeN) A mellékelt ábra szerint tehát
a „világ közepe” a Duna TeNgelykeresztjének a metszéspontjában, a Pilisben
található. A Kárpát medence az elképzelt világgömb alsó fele, míg a Szent
Korona a felső felének feleltethető meg. Mint látható a kettő összeillik, mi
több – ha közös tengelyre füzzük és eltekintünk a léptékváltástól – kiderül,
hogy a kettő egymástól el nem választhatóan EGY !
Az eGy szó a világeGyetem kifejezés mellett a heGy szóban is benne rejlik.
Erre is gondoljunk amikor közeledünk a szív alakú Pilis hegység felé.
A szív alak deformált körnek felel meg, ahol a kör kettős szimmetriájából már csak egyszeres (tengelyes) szimmetria maradt. Ha a körbe írt kereszt a Makrokozmosz jelképeként ismert felülnézeti világmodellel azonos, úgy a szív a kopt kereszttel (kisze-bábú, ankh-jel) egyetemben oldalnézeti világmodellként fogható fel. Itt a szimmetria tengely maga a „világtengely” és mindaz ami erre a tengelyre fűzhető, az az eGynek szerves (elválaszthatatlan) része. A szív a lélek hordozója. A lélekkel bíró élőlények mind egy szimmetriasíkkal rendelkeznek. A Pilis hegység ennél fogva élőlénynek tekinthető, vagy pontosabban szólva a KöRiSTeN földi mása.
A pilis szó egyik jelentése a körülnyírt fejtetőre vonatkozik. A bennelévő iS gyökkel együtt –lévén „egytengelyűek” – előállt a KöRiSTeN háromság egysége. A szív szó angol, német és francia változata a KöR mássalhangzóit tartalmazza, (ez a kapcsolat még feltárásra vár) és a szívalak szimmetriatengelyén is találunk további utalásokat a KöRiSTeN jelenlétére. DöMöS helyiségnév a TeN és iS gyököt, míg a tengely másik végén lévő Pilis csúcs a KöRt jeleníti meg, illusztrálva azt, hogy a „teljesség” mindig a TeNgelyen jelenik meg. A szimmetriatengely természetszerűleg átmegy a súlyponton is, ami esetünkben a Dobogókő csúcsát jelenti.
A Dobogókő neve a (sámán)dobot és hangját a dobogást/dobolást idézi meg egyidejűleg. A kerek sámándobot a használat során a sámán a belső oldalon lévő - tengelykeresztet idéző - merevítő rudak metszéspontjánál ragadja meg, így kerül kapcsolatba a (világ)tengellyel.
A dob nem választható el a hangjától. Az
anyag megnyilvánulási formája a részecske jelleg : ezt a kerek dob jeleníti
meg. Az energia hullámtermészetű, amit a dob hangjával azonosíthatunk. A
Dobogókő volt a helyszíne a koronázás igazán mágikus fázisának. A jól
kirajzolódó világtengelyre (ezt pótolta később a koronázási domb, meg a négy
kardvágás) ültették trónusával együtt az uralkodót és itt tették a feje fölé
a Szent Koronát. Az uralkodó kötelessége lehetett a KöRiSTeN harmóniája
mellett a Kárpát medence egységének megóvása is.
Egy újabb léptékváltással a mikrovilág felé közeledve, a Szent Koronát
vesszük górcső alá. Vajon van-e köze a KöRiSTeNnek ehhez a koronához ? A
formája alapján minden bizonnyal , hiszen - más : a kelta, koreai vagy a
sámánkoronákhoz hasonlóan – a Rendezett Világegyetem gömbjének felső felét
idézi meg. Az „eGy” szimbólumaként nem készülhetett két darabból, melyek
csak a véletlen folytán találtak egymásra. A korona csüngőin hármas
(körformájú) „levélkéket” látunk, melyek egyik oldalán kereszt alak, másik
oldalán veres színű féldrágakő díszlik. Egy térbeli testet három, egymásra
merőleges tengely irányából vett nézetrajzával lehet helyettesíteni, így a
körbe rajzolt egyenlő szárú kereszt láthatóan a koronánk tengely irányú
nézetrajzával azonos.
A veres szín a vér színe , a vér a lélek hordozója, így szimbólumként a veres szín a transzcendens szféra jelölője. A vér folyékony párja a víz , szimbólumok szintjén színe a fehér vagy ezüst. Ezért van koronás címerünkön a nyolc veres és fehér sáv (az „árpádsáv” színei) egy függőleges tengelyre rendezve. („Egytengelyű dualitás”) Ezek folyékony kategóriák, ezért vízszintesek. A víz a látható világ, a vér a nem látható világ megfelelője. Ugyanezért vannak a koronánkon párosával, a tengelyekre szimmetrikusan elrendezve veres féldrágakövek váltogatva átfúrt fehér GyöNgyökkel. (GyöNgy = GöMb)
A gyöngyben a furat a TeNgelyt jeleníti meg,
mint ahogy a csüngők funkciója is hasonló. A csüngők KaRikái egyben íZek is.
A közös és „garantáltan” függőleges TeNgellyel megkapjuk a háromságot.
Olvassuk össze : KöR-iZ-TeN ( S = Z = Sz ). A korona zománcképei újabb
léptékváltást jelentenek, de az előzőekhez képest a változás mértéke jóval
kisebb.
A Jézust ábrázoló zománckép új összefüggések felismerésére ad lehetőséget. A
valóságban nyílegyenesen az ég felé törő törzsű ciprusfa itt görbe
tengellyel jelenik meg. A két tükörképben látszó fa tengelye a kép
szimmetriatengelyében találkozik. Ez a pont azonos a Jézus feje köré vont
aura középpontjával. Az isteni személyek auráját körbe rajzolt keresztként
ábrázolták, ami a korábbról ismert „világgömb” tengelyirányú nézete. Igy eme
tengelykereszt folytatásaként kezelhetjük az előbbi tengelyvonalakat. A
gömbfelület főköreit próbálták síkba terítve ábrázolni, azzal a szándékkal,
hogy a kép egyidejűleg legyen oldalnézeti és felülnézeti világmodellnek
tekinthető. A szándék világos : a Jézus képviselte Mikrokozmosz egyközpontú,
tehát azonosan egyenlő a Makrokozmosszal (amit a körbe írt kereszt hivatott
megjeleníteni).
Az elrendezésből az egytengelyű alsó és felső
világ, vagyis a KöRiSTeN neve is kiolvasható. A földhöz kötött növény az
alsó világ (KöR), az aura a transzcendens szféra, a felső világ (íZ), a
kettőt összekötő általában függőleges, esetünkben kihangsúlyozottan görbe
tengely (TeN) együttese kiadja a KöRiSTeN olvasatot. Jézus neve ráadásul az
iZ gyököt rejti, „Hé-iZ-u” (iSza,JeSsze, Jesus) eredeti jelentése sumer
nyelven : az „iZ háza”, vagyis az iS (iZ) megtestesülése. Jézus ebben a
kultúrkörben egy megítélés alá esik Zarathustrával, Buddhával vagy Manival,
akik mind „égi küldöttek” , származásra nézve pedig szittyák voltak.
Jézus neveinek (JesszoSz és KrisztoSz) kezdő és végső hangzóit rejtették
görög betűkkel a görbe tengelyre rajzolt körökbe. Emlékezzünk a jelölésmód
legfőbb szabályára : aki vagy ami a TeNgelyen jelenik meg, az az „eGy”-hez
tartozik, attól el nem választható. Másik szabály : a formai szimmetria
tartalmi szimmetriát is jelent, azaz a két körbe írt különböző betűk
ugyanazt az „egy”-et jelölik, sőt a „Minden eGy” szabályból következően itt
nem két fát látunk, hanem egyet, csak két nézetben ! Ugyancsak a most
megismert magyar világszemléletből fakadóan lesz érthető számunkra a páros
szervek sajátos megnevezése a magyarban : fél kéz, fél szem stb. Az „egyén”
maga az „eGy”, így a két szimmetrikus fél adja ki az egyet.
A baloldali KöRben betűjelekből olvasható ki az iSz és látunk egy darab
TeNgelyt is. Ha a KöRiSTeN azonosítása még nem tűnt eléggé megnyugtatónak
számunkra, úgy tovább is mehetünk a közép felé. Jézus jobb kezével – sajátos
kéztartással – tart maga előtt egy „bogyót” (apró gömbalakú tárgyat) a MaGot.
A MaG a kép függőleges, egyben szimmetriatengelyére esik (mert hiszen ez az
ég felé törő mag által kirajzolt, un. „magos” tengely , v.ö. : magasság =
„magosság”) Magasságilag viszont a szívcsakra helyének megfelelő ez az
elhelyezkedés.
A sokatmondó kéztartás olvasata : az első és
a negyedik ujj KöRt formáz, az ujjak tulajdonképpen íZek (íZületek) és a
TeNyér az, ami ezeket a TeNgelyhez hasonlóan, összeköti. Láthatóan a MaG a
KöRiSTeN maga. Jézus mintha azt kérdezné : Hát ezt kerestétek ? Kár volt
olyan messzire menni ! MaGatokban ugyanúgy megtalálhatjátok !
Én a magam részéről biztos vagyok abban (bár nem láttam közelről), hogy a
Jézus kezében tartott MaGon ugyanúgy rajta vannak a főkörök, mint az osztódó
sejtmagon általában. Aki nem hiszi, járjon utána ! Érdemes felfigyelni arra,
hogy a Jézus balján lévő „szent” könyv (a címét nem látjuk) nincs a
tengelyek egyikén sem. Rá is vonatkozik a szabály , ha nem a központban vagy
a tengelyen lakozik, akkor nem azonosítható az Élő Valósággal, nem
természetazonos, hanem mesterséges képlet. Ez minden könyvről elmondható. Az
analógiás gondolkodásban nincs helyük a dogmáknak.
A „KöRiSTeN” nyomai Indiától Észak-Afrikán keresztül a Brit szigetekig
mindenütt fellelhetők. A KöRiSTeN szemlélet fogalmai a szakrális magyar
nyelvvel egyidősek. A SzeNT GRált sem szükséges tovább keresni, a
magyarázata a KöRiSTeN fogalomkörben rejlik.
A KöRiSTeN szemlélet legalább hétezer éves Kárpát medencei jelenlétét valószínűsítik az alábbi újkeletű felismerések. A szemlélet ilyen korai megjelenése a tatárlakai agyagkorong új értelmezésével vált igazolhatóvá.
A fektetett téglalap alakú égetett agyag
lapocskát egy helyen találták a vele egyidős, híres-neves „tatárlaki
amulettel”. A KöRiSTeNről szerzett eddigi ismereteink feljogosítanak arra,
hogy mindkét agyaglapocskát : a téglányt és a kört is ismerősként üdvözöljük
és besoroljuk őket az úgynevezett „oldalnézeti” és „felülnézeti”
világmodellek közé. Az „oldalnézeti”-nek„ mondott modell szimmetriája messze
nem tökéletes. Ha a baloldali ábrarészt is elfogadjuk egy „lélekkel bíró
élőlény” (valamely négylábú állat) nézetrajzaként, a jól kivehető jobboldali
ábrához hasonlóan, akkor a szándékot felismerve, legalábbis „tartalmi”
szimmetriát feltételezhetünk az ábra kiértékelésekor. A szimmetriatengelyen
– mint általában – egy növény („életfa”, női minőség ) kapott helyet.
Milyen jelentéssel bírhat a tatárlaki korong? Az írásjelekre nézve sok
megfejtési kísérletet ismerünk, egymásnak ellentmondó olvasattal. A többség
sumér képjeleket lát az agyagkorongon, a jelek egy része viszont
rovásjelként is azonosítható. Így a közelmúltig igazán meggyőző változattal
nem találkozhattunk. Záhonyi András Ősi titkok nyomában című könyvében
beszámol új keletű felismeréséről. Eszerint az agyagba karcolt írásjelek
csillagtérképet rejtenek. A „csillag körkép” a Szekerestől a Nyilasig
mutatja a csillagképeket, melyek az Ikrek világkorszakban (kb. Kr. e. 6000 –
Kr. e. 4000 között ) a tavaszi napéjegyenlőség idején megfigyelt
csillagállásnak felelnek meg. A későbbről ismert sumer képírás képjelei a
korong képjeleivel jórészt azonosíthatók és jelentésük is azonos a vonatkozó
csillag nevével.
Gondolkozzunk el, mit is mond ez a nagyjelentőségű felismerés ! A csillag
„körkép” ( az égi világ ) központja megegyezik az agyagkorong („anyagi” vagy
alsó világ ) egyértelműen kirajzolt központjával. A célkereszt központjába
sűrüsödik az Eget a Földdel összekötő TeNgely. A körbe rajzolt kereszt az
„F” rovásjellel azonos , amely eredetileg a Föld képjele is volt egyben. Az
„egytengelyű dualitás”, vagyis a KöRiSTeN áll előttünk ismét !
A KoRong a KöR, a négy körcikket íZeknek is mondhatjuk, (v.ö.: gerezd,
GiRiZd). Az íZek szellemi tartalommal bírnak : az írásjegyek a
jelentéstartalmukkal együtt a szellemi szféra termékei, a csillagképek
ugyancsak a felső világra utalnak. Míg az „oldalnézeti” modelleknél a két
szféra egytengelyű megjelenítésével találkozunk, itt a „felülnézeti”
modellnél a két szimbólum egyközpontú megformálását láthatjuk
(körszimmetriát tapasztalunk).
A Kárpát medence 7000 évvel ezelőtti embere tehát közvetítők nélkül, az
analógiák segítségével azonosulhatott a világmindenséggel. Elég volt a
nyakába akasztani a korongot és a „világtengely” máris az ő testének
(lelkének, szellemének) középpontján hatolt keresztül. Azaz a Mikrokozmosz
és a Makrokozmosz TeNgelye (súlypontja ) egybeesett. A mindenütt jelenvaló
KöRiSTeN így volt megidézhető. Az ősi „KöRöSzTéNy” rítus a „keresztvetés”
pótolta és pótolja mind a mai napig a nyakban hordott (kör)kereszt
funkcióját. Ha ezt összecsippentett három ujjal teszik, az egyben célzás a
KöRiSTeN legfontosabb ismérvére, a háromság útján megvalósuló egységre
(világegyetem).
Hatezer évvel későbbi, ugyancsak Kárpát-medencei pénzérmék bizonyítják, hogy
a gondolatmenet semmit sem változott és Árpád-házi uralkodóinkat ugyancsak a
KöRiSTeN gyermekeiként tisztelhetjük. Az érmék túloldalán jórészt az
uralkodók képmása látható, mely kép egyközpontú lévén a középponti
tengelyvonallal, a mindenkori királyok „égi küldöttek”, vagyis szakrális
uralkodók.
Árpádházi uralkodóink tehát KöRiSTeN szemléletű papkirályok voltak. Kapcsolatot teremtettek a Föld és az Ég között. ( a koncentrikus körök ugyanazt az „Egy”-et tartalmazzák, így a külső körben a nevével megidézett uralkodó egylényegű a belső körben megjelenített világegyetemmel.) A belső körben : a Föld jele az Ég jelével („éG” = „éK”) egyközpontú. / G = K / A kettő tehát (egymástól el nem választhatóan) egy ! Míg az 5 cm körüli átmérőjű agyagkorongon lehetőség volt az égbolt csillagképeinek részletes megformálására, addig a negyedakkora pénzérmén az eGet hangalaki megfelelője az éK (esetenként gömbalakú égitestek, nap és hold) helyettesíti. Árpád-házi királyaink aranypénzeit Zsombori Sándor : Ősi jelképek Árpád-házi királyaink pénzein című könyvéből idéztük. Szent István koronázása alkalmából kiadott emlékérmén viszont „oldalnézeti világmodellt” láthatunk.
Középen az uralkodói lándzsa látszik, ez
lenne a szimmetriaTeNgely. Balodalt három KöR ismerhető fel (a világgömb
három nézetben), a lándzsára kötött szalagok a szellemi szférát (v.ö.: szél,
szellem, szalag) képviselik (iZ) . A jobboldalon ugyanez a képlet ismétlődik
(tartalmi szimmetria) : a felhőből kinyúló KaR (a KöR),a felhőből (felső
világ) származik a víz (íZ). Az egytengelyű dualitás (a KöRiSTeN) láthatóan
több módon is megjeleníthető, a képírás nagy variációs lehetőséget
biztositott.
A KöRiSTEN szemlélet az Árpád korban – legalábbis a pénzeken – látszólag
töretlenül él tovább. Azonban Koppány felnégyelése nem volt más, mint
leszámolás (a fekete mágia eszközeivel) a „KöRiSTeN”-nel és híveivel.
Az intézményrendszer lecserélésével a zsidókereszténységnek sikerült megvetnie a lábát a Kárpát medencében és szívós munkával kiszorítania a „Koppány híveket” a vezetésből. Mátyás királyunkat foglalkoztatta utoljára a gondolat , hogy a „magyarok istenét jogaiba visszahelyeztesse”., azonban – talán éppen emiatt – még időben megmérgezték. A KöRiSTeN háromsága mindenki számára ingyenesen hozzáférhető volt, szemben a Róma által szabadalmaztatott „génkezelt” Szentháromsággal, aminek hasznosításáért viszont fizetni kellett. Ugyanúgy ránk erőszakolták 1000 évvel ezelőtt, mint manapság az ugyancsak nyugatról beszivárgó génkezelt vetőmagvakat. A következő tabló azt mutatja be, hogy „nincs új a nap alatt !” azaz ugyanazzal „etetnek bennünket” már ezer éve. Csakhogy most a MaG másik megnyilvánulási formáját, életünk heyett ételünket manipulálják.
Budapest, 2006. május hó
Berényi László Géza