A Torinói (vagy régiesen Turini) Lepel ismét látható lesz a nagyközönség
számára 2010 áprilisától egy hónapig a torinói dómban. A Lepel a Vatikán
tulajdonában van 1983 óta, amikor is a legutóbbi tulajdonosa Umberto, Savoya
hercege - jobb ötlete nem lévén – a Szentszékre hagyta. A Szentszék - bár
különböző vizsgálatok tárgyává tette azóta is ki a leplet - mind a mai napig
nem ismerte el eredetinek.
Az „eredetiségvizsgálat” furcsa momentuma volt a C14-es izotóp vizsgálat,
mellyel a lepel korát igyekeztek kideríteni. A vizsgálati eredmény a
Krisztus utáni XIV. századból származónak találta a megvizsgált
lepeldarabkát. Ennek hallatán a lepel valódiságát sokan megkérdőjelezték.
Később kiderült, hogy az analízis céljára a vizsgálatot végzők
rendelkezésére bocsátott darabka nem a lepel, hanem az 1532. évi tűzeset
után, az égésnyomok eltüntetetését szolgáló folt anyagából származik. (Hazai
párhuzam: a Szent Korona készítésének időpontját sokan az utólag elhelyezett
(kicserélt) 3 zománckép korához igyekeznek hozzákötni).
Badiny Jós Ferenc a Jézus Király a Pártus
Herceg című könyvében a Turini Lepel vallomásáról az alábbiakat írja: „Itt
egy valóságos csodával állunk szemben, mert kiderült az, hogy a leplen levő
„kép” nem festés vagy rajz, hanem az a vászon szálacskák felületén a
szálakat ért perzselés által keletkezett. Ilyen felületi perzselés -
anélkül, hogy a szövetet el ne égesse – csakis úgy képzelhető el, hogy az
valami oly sugárzásnak a következménye, mely a röntgen sugárnál is rövidebb
hullámhosszú, mondhatni kozmikus sugár jelenség. Jézus földi hagyatékának –
az Ő embertestét betakaró Lepelnek – kozmikus sugárzástól eredő perzselési
nyomai azt bizonyítják, hogy az égből lefelé induló, eget és földet
összekötő merőleges sugár földi végénél van az Isten Fia a feltámadás
pillanatában. Turin csodája dr. John Jackson fizikus és dr. Eric Jumper
USA-beli repülőkapitány munkásságával jött létre. Dr. Jackson a testnek a
lepeltől való távolsága és a perzselési fok intenzitása közötti arány
felismeréséből indult ki – mondván a következőket: „Ha a távolság és az
intenzitás között egyenes, vagy mértani arányú összefüggés van, akkor a kép
tulajdonképpen három dimenziós információt tartalmaz”.
A két kutató ezután komputer technika segítségével valóban három dimenziós
domborművet állított elő, melyben Jézus arca hihetetlen tökéletességgel
jelenik meg.
2. kép - A fejrész kinagyítva (negatív kép)
A Lepel tehát egy holografikus filmhez
hasonlatos, amelynél a harmadik dimenzióra, a „mélységre” vonatkozó
információ a perzselődés mértéke (a változó intenzitás) által lesz
meghatározott. Míg a néhány évtizede, Gábor Dénes felismerése nyomán
készített hologramok esetében koherens (azonos hullámhosszúságú) lézer
fénysugarak interferencia képe jelent meg a holografikus filmen, addig a
Lepelnél csak egy meghatározott irányú fénysugárról beszélhetünk, melynek
intenzitása a távolsággal arányosan csökkenő és a lepel „beégési
mélységének” a test felszínétől való távolság bizonyos értékei feleltethetők
meg.
„Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik...„ idézi Badiny Jós
Ferenc Jézus Evangéliumát. Nos a Torinói Lepel éppen ilyen jel és az idők
azt követelik, hogy mélyebb értelmével is tisztában legyünk!
Jézus galileai környezete a „mágikus világlátás”, a KöRiSTeN szemlélet
birtokában volt. A Lepel és Jézus életútja is a MáGia számos (a maga
idejében közismert) jelét tartalmazza. Ezeket a jeleket most már mi is el
tudjuk olvasni! Lássuk csak őket egymás után!
Az egészalakos lepel képre tekintve elsőként a jellegzetes kéztartás ötlik a
szemünkbe. Olvassuk össze a korábbról már ismert jelképeket!
KaR = KöR, TeNyér = TeN, ujjak = ÍZek /íZület/ = iS gyök. A két fél KaR
együtt adja ki az eGyet, azaz metszéspontjuk a KöRiSTeN-nek, a Teljességnek
a „feltalálási helye”! (3. kép) A KöRiSTeN háromság szimbolikus egysége az
eGyénben (a Mikrokozmoszban) így testesül meg.
Ebben a metszéspontban a képsíkra merőleges tengelyként az Eget a Földdel
összekötő képzetes tengely, a „Világtengely” (Axis Mundi) áll előttünk. Ez
tehát a talppont és a tengely felső végpontja – a távozó lélek útirányának
megfelelően – a „felső világ”, az „Ég” kellős közepén található.
Ha az eGYén a Mikrokozmosz megfelelője, a Makrokozmosz , a világeGyetem a
MáGia eszköztárával ugyancsak megjeleníthető. A KöR-iS-TeN háromság egységét
az „egytengelyű dualitás” képlet segítségével a „közös tengelyen
megjelenített két minőség” idézi meg. A két minőség: a „Nő” (Földanya, Yin =
KöR) és a „Férfi” (Ég, Yang = iS) közös TeNgelyen háromságként alkot
eGységet. A nemi eGyesülés tehát nem csak a vágyak beteljesülésével, hanem
szimbolikusan is a „teljességhez”. vezet.
A magyar nyelvben az ivarszervek megnevezése kapcsán a KöRiSTeN fogalom
szinonimájának a MaGnak a szóbokrába tartozó elnevezésekkel (MaKK, MéH)
találkozunk (G=K=H). A fallosz mint TeNgely jelöli a férfiMaG útját és a
foGaMzás során a TeNgely másik végén a MéHben a MaGból MaGzat lesz. Az
analógia a növényi MaGgal nyilvánvaló: itt a növekedés a függőleges TeNgely
mentén zajlik, a MaGból MaGonc lesz, majd a ciklus végeztével a termés (a
MaG) a függőleges TeNgely mentén a földre hullva előlről kezdi az útját a „MaGos
TeNgelyen” felfelé. (v.ö.: magasság=magosság)
3. kép A mikrokozmosz – a KöRiSTeN háromság egysége
A két módon is értelmezett, a Mikrokozmoszhoz
és a Makrokozmoszhoz tartozó – a két pólust összekötő - tengely (a „MaGos”
tengely) láthatóan egybeesik, hirdetve a Mikro- és Makrokozmosz
„azonosságát”. Ez a „kvázi” azonosság a fraktalitás jegyében azonos
struktúrát (szerkezetet) takar. Ez a struktura a „Háromság, mint eGység”
szerkezet, és ebből következik a szemlélet alaptézise is : „Minden eGY!”
Jézus kéztartását – ha élne - ma „szemérmesnek” neveznénk. Ez a kifejezés
manapság a „lesütött” szemhéjú fiatal hölgyekre értendő, akiknek a majdnem
teljesen csukott szemhéja a szkíta , hun , magyar szokás szerint szemre
helyezett aranylemezzel, később éremmel temetett halottakéhoz hasonlatos. Az
elsődleges nemi jegyek meztelenségének eltakarására irányuló igyekezetet is
szemérmességnek szokás nevezni. A szem+érem szóösszetétel felbontása után a
lesütött szem szemérmes jelzőjét hamar megérthetjük, bár a kéztartás eredete
ettől még homályban marad.
Jézusnak – az 1980-as vizsgálatok szerint – mindkét szemére pénzérmét
helyeztek. Víz László: A torinói halotti lepel és korának meghatározása című
könyvből olvashatjuk az idevágó részleteket. Francis Filas jezsuita
professzornak először a jobb szemre helyezett pénzérmét sikerült
azonosítania. Eszerint Pontius Pilátus által Kr. u. 29.-ben bevezetett „lepToN”-ról
(TeN) van szó. Ennek közepén a madárjósok kampósvégű (KöR), pásztorbotszerű
(TeN) pálcája -egykori nevén „lituuS” (iS) - látható, görög nyelvű „Tiberius
császáré” felirattal.
(Láthatóan a pénzdarabnál is érvényesül a fraktalitás, így áll össze a
legkisebb léptékben is a KöRiSTeN háromság!)
A bal szemre tett pénz nem hagyott pontosan azonosítható nyomot. „A képmás
bal szemének nagyításain néhány ívben hajló vonalat lehet látni, amiből a
numizmatikusok három összekötött gabonakalászt (háromság mint Egység = MaG)
ábrázoló fémpénzre következtetnek. Ilyen pénz valóban létezett : Tiberius
anyjának, Júliának tiszteletére hozták forgalomba Palesztinában, ugyancsak
Kr.u. 29.-ben.” – írja Víz László. Számunkra ennyi éppen elég : a szándék
nyilvánvaló, ez a pénzdarab a „női minőséget” (Yin, Hold) hordozza a másik
pedig a „férfi minőséget” (Yang, Nap).
Feltehetően a lepton esetében aranypénzről, a másik esetben ezüstpénzről
volt szó. Az arany a Napnak (Yang, iS) az ezüst a Holdnak (Yin, KöR)
feletethető meg. A SzeM pedig megint csak a MaGgal azonosítható (búzaMaG =
búzaSzeM). A két fél SzeM együtt adja ki a MaGot, ami tehát mindkét
minőséget hordozza. A két fél SzeMet összekötő kapcsolati TeNgelyt , vagy az
erre merőleges (függőleges irányú) szimmetria TeNgelyt ugyanúgy MaGos
tengelynek nevezhetjük. (MaG = KöR-iS-TeN)
A „szemérmes” temetésnél a szemre helyezett érem úgy látszik együtt járt az
ivarszervek eltakarását célzó (valójában mindkét esetben az „egytengelyű
dualitás”, a KöRiSTeN megidézését szolgáló) gesztusokkal. A szemre helyezett
érem a magyar temetési szokásokban még sokáig felbukkan, mára azonban
feledésbe merült. A „szemérmes” kéztartás rejtett összefüggéseit éppen Jézus
halotti leple világította meg számunkra! A rítus a szakrális magyar nyelvet
használó kultúrkörben terjedt el , a szemérmesség „burkolt” (áttételes)
kifejezése ugyancsak a valóban szemérmes magyar észjárásra ill.
szóhasználatra vall. (a „szeméremdomb” a tengelykereszttel, kisebb léptékben
ugyan, de a „koronázási domb” és a négy irányú kardvágás megfelelője : a
világ „közepét”, a „világtengely „ alsó végpontját jelöli ki)
Egy távoli analógiát idézünk Falvay Károly : Nagyboldogasszony c. könyvéből.
Dél–Amerikában, az Amazonas esőerdőiben élő törzsek asszonyai az agyagból
készített háromszögű szeméremtakarójukat is az egyenlő szárú kereszttel
díszítik! (4 . kép) Az 1960-as években Móricz János kapcsolatba került 3
olyan törzzsel is melyekkel magyar nyelven tudott beszélni! Vajon Arimateai
József – aki a leplet biztosította a sírba tételt megelőző szertartáshoz –
bírta–e a szakrális magyar nyelvet? Vagy csak a jelképek ill. gesztusok
jelentőségével volt tisztában?
4. kép – Dél-Amerikai indián szeméremtakaró
A Lepel – a Szent Koronához hasonlóan – a
„holografikus film” tulajdonságait hordozza. A magyar nyelv, mint
„referencia sugár” által megvilágítva, a korábban említett harmadik
dimenzión túlmenően (ami a kép „mélységét” adta) egy újabb dimenzióhoz
jutunk, ami már a szellemi „magasságba” visz minket. Az így kapott hologram
a „KöRiSTeN” háromság egysége, (amelyben a KöR a maga 3 látható
dimenziójával, az IS és a TeN egy (vagy több?) nem látható dimenzióval
jelenik meg).
Napjaink holografikus filmjéről elmondható, hogyha darabokra vágják és
minden darabot külön – külön előhívnak, minden egyes darab előhívása során
ugyanazt az egész képet kapják vissza. Elmondható-e ez vajon a Torinói
Lepellel kapcsolatban is? A Lepel és azonos mintájú takarója vonatkozásában
ez a kijelentés valóban érvényes (az ismétlődő „körkereszt” mindegyike a
KöRiSTeN teljességét „állítja elő”)! (5. kép)
5. kép – A Lepel és pártiai takarója
Ezen túl további közvetett utalások („jelek”) is találhatók a Lepel „háza táján”, melyek a KöRiSTeN szemlélet alapján nyernek értelmet (lásd például a szemre helyezett érmek csak erős nagyítással felfedhető részleteit). A nyolcrét hajtott Lepelt (6. kép) a pártusok díszes takaróval takarták be, aminek a közepén (az arc helyén) kerek kivágás volt. Az együttest Kr.u. 544.-től „Mandylion”-nak nevezték el.
6. kép – A nyolcrét hajtott Lepel
A nyolcas számnak is jelentősége van: a
„teljesség” jele, (a fektetett 8-as a végtelen jele évszázadok óta.) Az 1 és
a 3 után a 8 is az „isteni arányt” megjelenítő Fibonacci számsor tartozéka!
A „Mandylion” pártiai takarójának mintái külön figyelmet érdemelnek. Ezek
megegyeztek a Lepel anyagával és szövetmintájával. Az ilyen mintázatú anyag
kizárólag csak a pártus királyi család öltözetéül szolgálhatott. (7. kép) A
minta átlósan a csúcsán álló négyzetekbe helyezett „körkereszteket” mutat,
melyeknél az egyenlő szárú kereszteknek, csak a körön túlnyúló része maradt
meg. Természetesen itt is a KöRiSTeN szemlélet szimbólumrendszerével, a
„felülnézeti világmodell” egy válfajával állunk szemben. A KöRhöz íZesülő
szárkezdemények (íZek , egyben TeNgelyek) egyközpontúak, egyTeNgelyűek
(egymástól el nem választhatóan eGyek). A végtelenített mustra a Kozmosz
azonos („háromság, mint egység”) szerkezetére utal.
7. kép – Szanatrug pártus uralkodó
A pártus uralkodónál a ruházat mellett egyéb
jelképek is a KöRiSTeN szemléletre utalnak. A fején a madár a „felső világ”
jelképe (ÉG, iS), a kezében lévő pálmaág az „alsó világé” (FÖLD, KöR), a
közös TeNgely az uralkodó, aki kapcsolatot teremt e kettő között. (v.ö.:
TeNno = japán császár). A felemelt jobb kéz ezt az olvasatot igazolja: a
csuklópánton KöRök vannak, a TeNyér a TeN gyököt tartalmazza, az ujjak vagy
a csukló (íZnek, iZületnek = iS) nevezhető.
A Lepel Kr. u. 57-től Edessában – a pártus birodalom területén – talált
menedéket, egészen Kr. u. 944-ig. Kr.u.525. évben Edessát árvíz önti el,
nagy pusztítást okozva. A város újjáépítésekor találnak rá a Lepelre a
nyugati kapu boltíves felső részében. Az üreg a boltív tengelyében volt, így
a kapu szimmetriatengelye egyben a „világtengelyt” is megjelenítette. A
szimmetrikus kapuzatok szerepe évezredek óta ugyanaz : a (függőleges irányú)
világtengely megjelenítése, amellyel az áthaladó személy – ha csak
időlegesen is – de azonosulni tud. A példák – melyeket a rajtuk látható
mágikus jelképek is megerősítenek – a mükénei oroszlános kaputól (8. kép)
legtöbb mai székely kapuig bőven sorolhatók.
8. kép – A mükénei oroszlános kapu
A világtengely az „egytengelyű dualitásról”
ismerszik meg, ami a kapukon jól felismerhető. Két pólus : (KöR / növény +
iS / két oldalnézetével tükörképben ábrázolt élőlény és a (kettőt összekötő)
közös szimmetria TeNgely alkotja a háromságot. (KöR-iS-TeN). Mindezek az
„oldalnézeti világmodellek” családjába sorolható jelképegyüttesek ,
melyeknél a TeNgely oldalról nézve, valódi nagyságban látszik. (A
„felülnézeti világmodell” esetében a tengely egy (közép)ponttá zsugorodik.)
Sokat mondó a Mandylion közepében lévő kerek nyílás. Választ ad arra a
kérdésre is, hogy hogyan illeszthető Jézus ebbe a világképbe. A KöR közepe
egybeesik a Jézus arcmás közepével. A fej a szellemi szféra színtere, az iS
gyökre utal. Jézus neve ugyanúgy az iS,iZ gyököt tartalmazza. (H)é-iZ-u
jelentése az „iZ háza” lehetne.
A középpontban sűrűsödik minden. Ha valami/valaki „egyközpontú” a
környezetével , akkor azzal azonosnak vehető. A KeRek világ a forma, JéZus a
tartalom. Jézus egyközpontú (egyTeNgelyű) az anyagi világgal (tehát nem
„kívülről” vezérel!). Jézus kijelentése: „Az Atya és én eGyek vagyunk” az
„Atya” minőséget e rendszer részévé teszi. Most már csak az a kérdés, hogy
az „Atyát” melyik pozícióban vehetjük figyelembe.
A magyar Szent Korona esetében az „Atya” a TeN gyökkel azonosítható (A
páNTok TeNgelykeresztjében kapott helyet). Egy családmodellben viszont a
gyermek , a „Fiú” a két szülő kapcsolatának gyümölcseként a két pólus
közötti kapcsolati TeNgelyen jelenik meg! Ebben a felfogásban tehát Jézus a
TeN gyökkel azonos! Némi zavar észlelhető tehát a Lélek (TeN) és Szellem (iS)
kategóriák meghatározásánál. Mindkettő „hullámtermészetű”, így kétségtelenül
nehezen különböztethetők meg egymástól.
A jelképek tanúsága szerint Jézus a KöRiSTeN szemléletben lel igazán
otthonra, attól el nem választható. A „betlehemes” játékok máig élő
hagyománya értő fülek (vagy inkább szemek) számára kinyilatkoztatással ért
fel! A HáRom KiRálynál máris gyanút foghatunk! (H=K) Az analógia a MaG (GöMb)
síkbeli megfelelőjére (három egymásra merőleges irányból vett nézetrajzára)
a három KöRre vonatkozik. A jól informáltak a „három királyok” helyett három
MáGust mondanak. Láthatóan az analógia így is működik! (9. kép)
A MaG = KöR-iS-TeN azonosság is kiolvasható ebből a ravennai mozaikképből.
Mindegyik MáGus mögött egy pálmafa látszik (növény = KöR) melynek törzse.
TeNgelyként is felfogható. (TeN) A TeNgely másik végpontja a máguS testére (iS)
mutat. Az „egytengelyű dualitás” ismert képlete (vagyis a KöRiSTeN
háromsága) áll előttünk.
A képen is láthatóan a „betlehemi csillag” mindig nyolcágú! Utalás a
háromszori felezéssel nyolcfelé vágott GöMbre, a MaGra. 1, 3 és 8! A
Fibonacci számsor számai megint előkerültek! A betlehemi csillag tehát a
kivételesen feltűnő, aktuális „világtengely” felső végpontját jelöli ki. (A
gyakorlatban egy HáRmas bolygóegyütttállás eredményeként létrejött fényes
„csillag”.) A TeNgely alsó végpontján található az „égi küldött”. Valljuk be
ez eddig elég kevés információ az azonosításhoz! Mégis a három királyok (és
a rítus nézőközönsége a későbbi korokban) milyen megkülönböztető jegyek
alapján ismerte fel a „(KöR)iSTeN fiát”?
9. kép – A három királyok a betlehemi csillagot követik
A jól ismert (néhány finnyás hívő által sokat
kárhoztatott) barlangi jelenet ad választ erre a kérdésre. Miért pont egy
barlangban mutatkozik meg az Istenfiú, mondjuk egy palota helyett? Egyfelől
a barlang szimbólum: a heGy belseje, azaz máris az eGy részesei lettünk!
Másfelől a barlangban a háziállatok jelenléte nem szokatlan és esetünkben a
szimbólumrendszer részeként fontos szerepet kaptak!
Idézzük fel gyerekkorunk egy kaptafára készített „betlehemi jeleneteit”! A
kép közepén a szénával vagy szalmával (növény = KöR) kitöltött jászol, benne
a kisdeddel (JéZus = iZ), akit két oldalról a háziállatok a leheletükkel
melengetnek. A szimmetrikus elrendezésű háziállatok a szimmetria TeNgelyt és
vele együtt („lélekkel bíró élőlényként”)az iS gyököt is előállítják. (lélek
= lehelet, v.ö.: Lél =Lehel) Így aztán az előadás címe nyomban kiolvasható:
KöRiSTeN! A korondi tányérok egyik válfaja éppen ilyen „oldalnézeti
világmodellt” mutat. (10. kép)
10. kép – Korondi tányér (oldalnézeti világmodell)
Dél-Olaszországban is készítenek hasonló cseréptányérokat, jellegzetes szimmetrikus alakzattal. (11. kép)
11. kép – Nápolyi tányér (oldalnézeti világmodell)
Keresztelő Szent János Jézus előhírnökeként a
Jordán folyó vízében az egyenlőszárú kereszt jelével keresztelt. Vajon
milyen ideológia jegyében végezte ezt a tevékenységet? A folyó neve árulkodó
JoR (KöR) – DáN (TeN) /K=G=Gy=J / Már csak az iS (iZ) gyök hiányzik. A víZ
szóban az is jelen van! Jézus Urunk is a JoR-DáN viZében keresztelkedett
meg! (KuR-TeN-íZ (a kusita birodalom egykori neve) = KöR-iS-TeN) Ezt a napot
ünnepeljük minden év január 10-én.
Jézust virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulása során a jöttére felkészített
(és KöRiSTeN jelképekből felkészült) tömeg virágszőnyeggel (növény = KöR)
fogadta. Jézus Szamárháton (fo: iSz) közelített a város felé és pálmaág (KöR)
volt a kezében. A szamár hátán egyenlő szárú kereszt formájú elszíneződés
látható (TeN). Jézus a TeNgelykereszt középpontjában ült. Mindenki számára
nyilvánvaló volt, hogy az „égi küldött” a TeNgelyen mutatkozik meg. (A
TeNgely a „középhez” hasonlóan a teljességet tartalmazza)
Az eGy szimbólumaként a korábbiakban a MaGot, (a háromszori felezéssel
nyolcfelé vágott sejtMaGot, vagyis a „három főkörrel ellátott világGöMböt”)
ismertük meg. (12. kép) A MaG felidézésére – síkbeli ábrázolás esetén
alkalmas lehet a főkörök egy oldalról látható 3 összemetsződésének 3 egyenlő
szárú kereszt formájában történő megjelenítése is.
12. kép – Három egyenlő szárú kereszt látszik a világgömb látható felén
A „fekete mágia” a jelképrendszer
felhasználása „ellenkező” értelemben, mintegy az „Élő Valóság” tagadása
céljából.
Ezt láthatjuk viszont a Golgota hegyén. Golgota (magyarul „koponya”) hegye
egy félgömbre emlékeztető fátlan , kopár domb volt. Jézus keresztre
feszítésekor a három kereszt is megjelenik, bár T alakra torzított formában.
A golgota a három kereszttel önmagában az un. „felülnézeti világmodellek”
megfelelője. (13. kép)
13. kép – Tatai „golgota”
Az oldalnézeti világmodelleknél megismert
elrendezés (10. és 11. kép) középen a „női minőség” (növény, YIN), a két
szélén, tükörképben a „férfi minőség” (lélekkel bíró élőlény, YANG) itt is
visszaköszön, de hogyan?! Az élő növény (pl. babérkoszorú) helyett a halott,
szúrós növény a töviskorona jelenik meg (KöR)! A lélek is jelen van, de a
„gonosz lélek” kétoldalt, két lator képében (iS)! Közös tengelyük, a Jézus
keresztfáján áthaladó szimmetria TeNgely így valóban a függőleges,
Eget-Földet összekötő „Világtengellyel” azonos. (14. kép)
Az oldalnézeti világmodell (az „emberi léptékű”) a Mikrokozmosz, a
felülnézeti világmodell (a „kozmikus léptékű”) a Makrokozmosz megidézését
szolgálja. Felfogható ez a két fajta modell úgy is, mint ugyanannak az
EGY-nek belső és külső nézete. Ha a két modellt egyesítik, egy időben egy
helyen alkalmazzák, az éppenséggel arra utal, hogy a kettő nem választható
el egymástól, ugyanaz az eGY ! A fraktál jelleg azt jelenti, hogy ugyanaz a
struktúra érvényesül kicsiben és nagyban is. A Turini Lepelnél és a Golgotai
szimbólumrendszernél is „egyesített” modellekkel találkozunk, ami a mágikus
szemlélet „magas szintű” jelenlétére utal. A MáGusok nyelve pedig – a jelek
legalábbis erre utalnak – a MaGyar volt !
14. kép – Munkácsy Mihály: Golgota
Jézus szenvedéstörténetében van egy momentum,
ami gondolkodóba ejthet bennünket:. A római katona dárdadöfése nyomán a
kereszten függő Jézus oldalából „vér és víz folyt ki”. Gyanúnk szerint a
„képes beszéd” újabb esetével állunk szemben. Korábbi alkalommal az „árpádsáv”
színeit a vereSt és feHéRet a vér (iS) és a víz (KöR) szimbólumaként
ismertük fel. A veres és fehér vízszintes sávok láthatóan folyékony
kategóriákat jelölnek: azért vízszintesek! Egymás felett közös TeNgelyre
rendezettek. A víz a látható világ, a vér a nem látható („transzcendens”)
szféra jelölője. Az „árpádsáv” tehát KöRiSTeN szimbólum.
A katona dárdaja ez esetben a közös TeNgelyt jelöli, a vér és víz pedig az
iS és KöR gyököt. A dárda felhasználása a TeN gyök jelölésére később gyakran
előfordult. Így például az egy időben nagyon népszerű „Szent GyöRgy legyőzi
a Sárkányt” című kompozícióban. GyöRgy névben a KöR hangzóit ismerhetjük
fel, a sárkány a felső világot jelölő „(lélekkel bíró) szárnyas élőlény” (iS)
A dárda a két pólus közötti kapcsolati TeNgely! A kompozícióból a „sárkány
legyőzése” mellett még kiolvasható más eszmei mondanivaló is: a KöR-iS-TeN
háromság elemei egymástól el nem választhatóak, EGYek!
Úgy tűnhet, hogy a Turini Lepeltől messzire kanyarodtunk, de a kitérő nem
volt felesleges. Idézzük fel Jézus üzenetét: „Kaptok majd jeleket tőlem,
amikor az idők megkövetelik...” A Turini Lepel nyilvánvalóan ilyen jel, sőt
„holografikus filmként” felismerve a „KöRiSTeN” nevű holisztikus
világszemlélet is kiolvasható belőle. Arra is rájöhettünk, hogy ez a
szemlélet jelképein keresztül napjainkig is követhető, bár az eredeti
elnevezés csak romlott változatban maradt meg a magyarban : úR-iS-TeN (KöR>HúR>úR).
A KeReSzTéNység bármelyik változata is – akár az elnevezését tekintve is
(pl. KeReSzTyéN) – levezethető ebből az ősi szemléletből, csak éppen az
eredeti háromság lett „manipuláció” áldozata.
Ha pedig a fent említett „MáGikus” jeleket egyfajta „nem verbális”
kinyilatkoztatásnak vesszük, úgy - Jézus üzenetét megszívlelve – egy „tiszta
forrás”-hoz jutunk, amelyben torzításmentesen és idegen hordaléktól mentesen
érvényesülhetnek Jézus tanításának alaptézisei az eredeti háromsággal
kapcsolatban: A KöR-iS-TeN nem más, mint az „Élő Isten”!
Budapest, 2010. június 4.
Berényi László Géza