Szittyák! Fogjunk kezet!
Dúcz László egy előadásán a kézfogást szkíta találmánynak nevezte. A bővebb
indoklás akkor elmaradt. Talán ezt most pótolhatjuk. Mit jelent pontosan ez
a rítus ? Miért pont a szkítáknak jutott ez eszébe ? Mi a mögöttes tartalma
? Ilyen kérdéseket kell feltegyünk magunknak, ha tisztán akarunk látni ebben
a kérdéskörben. A KöRiSTeN szemlélet ismeretében ezeket a kérdéseket máris
megválaszolhatjuk. Szimbolikus cselekedetről van szó, és nem arról, hogy
békés szándékunkat kifejezve fegyvertelen kezünket nyújtanánk előre. A
végtagok nevei – mint látni fogjuk – ebben a jelképrendszerben fontos
szerepet kaptak.
A KéZ voltaképpen egy hármas egység: a KaR, amelyhez egy csuklós íZület
(csukló = „íZ”) segítségével kapcsolódik a TeNyér. Kiolvasható belőle a
„Mikrokozmosz” cégéreként, a KöRiSTeN háromság, mint eGység összefüggés. A
kézfogás az EGYségtudatnak, (a KöRiSTeN szemléletnek) az ellenőrzését és
egyben elmélyítését is szolgálta. Az előre nyújtott fél kéz összekapcsolódik
a másik „fél” előrenyújtott (fél) kezével. Így jön létre a két félből az
„EGY”, azaz „a két fél mindenben EGYet ért „! Egy üzleti tárgyalás végén ez
ma is így szokás!
A szkíta szemlélethez hasonló világszemléletű pártus kultúrában a jelbeszéd
megint csak a KöRiSteNt idézi. (1. kép) Míg az előbbi kézfogásnál a
szimmetria/antimetria jelenléte egy „oldalnézeti világmodellt” sejtet, addig
az uralkodó kéztartása TeNgely- (TeNyér) irányú, azaz „felülnézeti
világmodellre” vall. A TeNyér (TeN) és az ujjak (iZ) jól látszanak, a KaR
csak részben, ezért a KöRt formázó csuklópánt jelenléte teszi teljes
értékűvé a „női minőséget”. Az uralkodó neve (Sza-NaT-RuG, fo: GuR-TeN-iSz)
mutatja, hogy a szemlélet elnevezése esetenként az uralkodók nevében is
visszaköszön. A térségben jó ezer évvel korábban létrejött KaSSzu (KuSita)
birodalom neve KuR-TeN-iZ volt !
A „felülnézeti” világmodell a Makrokozmoszt
idézi meg, az „oldalnézetinek” mondott változat az emberi léptékű világot ,
a Mikrokozmoszt hivatott megjeleníteni. A Mikrokozmoszt, mint „egyTeNgelyű
dualitást” az uralkodó kezében lévő pálmaágról (Yin) és a fején lévő madár
ábrázolásról (Yang) könnyen felismerhetjük. A két modell egyidejű („közös
TeNgelyű” ) előfordulása (az uralkodó gerincvonala a közös TeNgely) további
információt rejt. Arról tanúskodik, hogy eleink felismerték a világegyetem
fraktál jellegét, azt, hogy kicsiben és nagyban ugyanaz a szerkezet
(„KöR-iS-TeN”) nyilvánul meg, más szóval a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz
ugyanaz az EGY!
Észak-Nyugat Indiában, a mai Radzsasztán Kács nevű tartományában a VI.-VIII.
században ott élt fehér hunok hagyatékát nagyszámú síremlék formájában ma is
megtalálhatjuk. Idézzünk fel egy példát Dr. Aradi Éva fotóiból válogatva.
(2. kép) A Makrokozmoszt itt a (körszimmetriát mutató) felső részben látható
Nap (Yang, „iS”) és Hold (Yin, „KöR”) szimbólum idézi meg, míg az alsó
(tengelyes szimmetriát mutató) táblán a Mikrokozmosz ismerős jelképegyüttese
fedezhető fel. A TeNyér (TeN) és az ujjak, csukló, könyök (íZek) mellett a
KaRon KaRperecek, az ujjakon GyűRűk erősítik a KöR szimbólum jelenlétét. A
TeNyér közepén a virág (növény, „KöR”) megint csak „egyközpontú” a TeNyérrel,
míg a GyűRűkről, KaRperecekről az „egyTeNgelyű” elrendezés olvasható le. A
Makrokozmosz és a Mikrokozmosz jelképei egymás felett, „közös TeN gelyen”
megjelenítve itt is az „EGYségtudatot” hirdetik !
2 . kép - A fehér hunok hagyatéka, sírkő Észak-Nyugat Indiából
A szittya (SáKja) Budához (Buddha) hasonlóan az ugyancsak szittya (PáRtus) Jézus is az EGYségtudatot hirdette. Ismert kijelentése : „Én és az Atya EGYek vagyunk”, a Mikrokozmosz (a látható világ) és a Makrokozmosz (a nem látható világ) egységére, azonosságára mutat rá. A szittya (HuN, MaGyar) mágusok a Sze-NT KoR-ona („olvasata” : fo:KoR - fo:TeN – iSz) Jézus zománcképén megint csak a „KéZ” egyes alkotóelemeinek neveiben rejlő lehetőségeket aknázták ki, az EGYségtudatot hirdető, mindeddig legkisebb léptékű jelkép kidolgozása során. (3. kép)
3. kép - A „világMaG” és Jézus súlypontja egybeesik
A hüvelykujj és a negyedik ujj (íZek)
formázza a KöRt, a jól látható TeNyér mellett, a figyelem felhívó 3 ujj a
„Háromság, mint egység „ szerkezetre mutat, melyet az összecsípett két ujj
által közrefogott „MaG” (az „EGY”, világEGYetem) jelképez. Jelképesen szólva
: a Mikrokozmosz (KöR-TeN-iZ) és a Makrokozmosz (MaG) „ugyanabba a körbe
tartozik”, egymástól el nem választható. A XX. században a kvantumfizikusok
ébredtek rá először, hogy az „én” és a „nem én” között nincs éles határ !
Mint a mellékelt ábra mutatja : „a kettő összeér”, valóban nem választható
el egymástól. Röviden szólva : ugyanaz az EGY!
Elismeréssel kell adóznunk a zománcképet megtervező mágusoknak, hogy a
„Minden EGY!” kijelentést (egy miniatúra formájában, hihetetlenül kis
helyen) eképpen sikerült megvilágosítani. Jézus mint élő személy
(Mikrokozmosz) és a MaG jelképezte Makrokozmosz (az „Atya” ) el nem
választható egymástól ! Nem hiányzik nekünk bármiféle bibliafordítás
(„ferdítés”) , ez a képírás 1500 éve nekünk szól, változatlan tartalommal.
Az ázsiai hunok és utódnépeik hiedelemvilágáról képet alkothatunk, ha
megfejtjük a „KöK-TeN-GRi” fogalom (hibásan : „istennév”) igazi jelentését.
Nincs nehéz dolgunk : a KöK az Ég KéKjére utal, vagyis az „iS” gyök
megfelelője, a G-R nyilván a K-R, a „KöR” egy változata. Összeolvasva :
iS-TeN-KöR, vagyis „nincs új a nap alatt”, csak a sorrend változott kissé.
Érdemes megjegyezni, hogy az „árpádsáv” színei közül a vereS („iS”) a felső
világ, az Ég színe és nem a kék. Valószínűleg azért, mert az analógiák így
több oldalról is támogatják ezt az elképzelést. A víznek is van körforgása
(látható világ) és a vérnek is van körforgása (nem látható világ). A víz
színe a feHéR, („KöR”, Föld, „női minőség” v.ö.: „fehérnép”), a vér színe a
vereS („iS”). Ezek folyékony kategóriák lévén, vízszintes sávokkal
ábrázolhatók, és egymás fölé téve „közös TeNgelyre fűzhetők. Kész a KöRiSTeN
háromság jelképe, már csak arra kell ügyelni, hogy mindig a vörös sáv
kerüljön felülre!
A „szittyák” , avagy a „KöR” tipusú népnevek
Kik volnának ezek a szkíták? Vannak-e közeli rokonaik? Honnan ered a nevük?
Eddig nem tudtunk megnyugtató választ adni ezekre a kérdésekre! Pedig ideje
már, hogy sejtéseinket felváltsa a bizonyosság, mert a „kertek alatt
ólálkodó sakál népek tudósai” már szemet vetettek a gazdátlannak tűnő szkíta
hagyatékra, maguknak vindikálva azt!
Egy székely ember, Orbán Dezső fejtette meg a SZKíta és egyben a SZéKely
népnév titkát. Grandpierre Attilával közösen 2009-ben kiadott „Fejezetek a
székelység őstörténetéből” című könyvben olvashattunk minderről. A SZKíta
elnevezést vizsgálva felismerte, hogy az „-íta” végződés nem más, mint egy „népnévképző”,
hasonlóan az izraelita, kánaánita változatokhoz. Az „SzK” szótő
eredetijeként a „SziK”(-levél) gyököt határozta meg. A SziKtha-ból
hangátvetéssel keletkezett a SzKíta, a „népies” Szittya változat megint csak
a SziKtha- ból eredeztethető, egy lágyulás nyomán. A mássalhangzók hordozzák
a jelentést, a variáció lehetőségét biztosító magánhangzók felcserélhetők,
akár el is hagyhatók. Így a SzéKely is teljes joggal a SzKíta mellé tehető.
Grandpierre Attila a „SziK” gyököt a „MaG”-hoz hasonlítja, az „életközpont”
jelleget felismerve mindkettőben.
A „középpont” őseink holisztikus szemléletében (jelszava: „Minden EGY!”)
minden esetben a „világ közepét” jelentette. A középpont a „Teljességet”
/Mindenséget/ képviselte, így az a nép, amelyik a nevében hordozta a
Mindenség szimbólumát , teljességgel azonosult ezzel a képzettel, vagyis a
KöRiSTeN szemlélettel. Felbátorodva ezen a sikeres azonosításon
összegyűjtöttem a belőlük származtatható népek neveit, a két gyök mellé téve
harmadiknak a növekedés következő fázisát megjelenítő „SzáR” gyököt. A
mássalhangzók esetében az elfogadott hangátmenetek (esetünkben M = N, K = G
= H, S = Sz = Z , B = P = V) figyelembevételével képezett további
variációkkal kellett kibővíteni a listát , amely az olvasási irány
megfordítása során néhány meglepő kapcsolatot is a felszínre hozott! (4.
kép)
4 . kép - A növény részeiből származtatott népnevek („KöR” tipusúak)
Az összetartozást az elemek nagy száma
mellett az is bizonyítja, hogy a három gyök képe több ezer év
jelképhasználatában mély nyomokat hagyott, sőt a szimmetriaviszonyok alapján
azonosítva az egyes képeket, megint csak a KöRiSTeN háromságra találtunk rá!
A „MaG” (fordítva :GöMb, ami síkban KöR) a „KöR”-rel azonos
(körszimmetrikus), a „SziK” a tengelyes szimmetriájával az „iS” gyököt
rejti, a „SzáR” nyilván a kapcsolati TeNgelyt. Az „Sz” rovásjel feltehetően
akrofóniával a SzáR gyök első hangjából eredeztethető, formája legalább is
erre utal. Az egy és kétszíkű növény összevont (jelképes) ábrája régóta
ismerős számunkra. Valószínűleg a „tulipán” ábrázolás (ami igazán egyik
fajta tulipánra sem hasonlít) eredetileg a „SziK” gyöknek a szimbóluma
lehetett. Később az „Anjou liliom” utánozta ezt a formát. „Karrierjét” azzal
magyarázhatjuk, hogy láthatóan növényről („KöR”) van szó, amely viszont
egyszeres szimmetriát is mutat (ami az „iS” gyök jellemzője) egyidejűleg.
Azaz a két minőséget „egyTeNgelyűnek” („EGYnek”) érzékeltette. Mellesleg a
háromság egységét is kiolvashatjuk belőle.
A növényeknél maradva az áG+TöRzs alkotórész együttes előfordulását
sejthetjük az ismerősnek hangzó aGaTiRsz (aKaCiR) népnévben. Vajon a levél
szavunk analógiáját hol találjuk? Logikusan a néptörzsnél is kisebb
egységben kell keresni, így minden létező („levő”) élőlényt , „egyént” a
„levél” megfelelőjeként foghatunk fel a „lélekkel bíró élőlények”
kategóriájában. A „viráG” sem sajátítható ki, egy nép sem birtokolhatja
(nevére sem írhatja), hiszen az mindenkié, az egész „viláGé”! A viráGból
lesz a MaG, azaz minden ciklikusan ismétlődik, örök körforgásban.
Hogyan lesz a „HuN”-ból „MaGyar”, avagy a „MaGyar”-ból „HuN”? Az „M-G”
mássalhangzó váz visszafelé olvasva (láthatóan ez is megengedett) „G-M”-nek
hangzik. A „G”-ből „H” is lehet, az „M”-ből pedig „N”! Máris elérkeztünk a
HuNhoz! Úgy tűnik a HuN útközben másodlagos értelmet is nyert, a világMaG, a
világEGYetem számosságát kidomborítva az EGy, EGyetlen fogalom jelölésére
használhatták. A magyar nyelvben nem maradt fenn, csak a latin nyelvekben (uNus,
uNo, UNIO!) Talán JeNő törzsnevünk vele hozható mégis kapcsolatba, a „NyéK”
pedig a „MaG”-gal. Vagy inkább a „NyaK”kal ? Itt jutott eszembe egy korábbi
írásom, amelyben az emberi test egyes alkotórészeinek magyar nevét sikerrel
azonosítottam a törzsnevekkel (vagyis a „nemzettest” egyes alkotórészeivel).
A törzsnevek mellett népneveket is kereshetnénk ugyanevvel az erővel, hiszen
minden nép „törzs”-ként kezdte valamikor pályafutását! Addig is örömmel
nyugtázhatjuk a címben foglalt matematikai azonosság: „MaGyar, SzéKely/SzKita,
SzaRmata = HuN” igazolását!
Az „iS” típusú népnevek
Aki keres az talál! Na, de ennyit! Ha a növények („KöR”) alkotórészei után
az ember („iS”) testrészeit vesszük szemügyre (5. kép) meglepő bőségben
találkozunk nép vagy törzsnevekkel, melyek innen nyerték a nevüket. A
fraktalitás a Mikrokozmoszon belül is érvényesül!
5 . kép - Az emberi testrészek és törzsneveink
A hét törzs nevének magyar eredete (magyar nyelven értelmes analógiái) akár természetesnek is vehetők. Az a tény viszont, hogy egy-két ezer évvel korábbi – a történelemben komoly szerepet játszó - nagy népek nevei ugyancsak az emberi testrészek magyar nyelvű szóbokrából származtathatók, hatalmas meglepetést okozhat. No persze nem mindenkinek. Például annak sem, aki a magyar nyelvet ősnyelvként kezelte, és benne látta a „bábeli nyelvzavar” előtti egyetlen nyelvet, mert ez a fejlemény meggyőzően igazolhatja azt a teóriát. Komolytalannak tűnhet Káldea lakóit a KáLdokat a magyar KöLdök szóval rokonítani, (ha csak ez a párhuzam állna rendelkezésünkre talán nem is hozakodnánk elő vele), de a több tucatnyi jobbnál-jobb példa meggyőzheti a kétkedőket! (6. kép)
6 . kép - Az emberi test részeiből származtatott népnevek vagy törzsnevek
táblázata („iS” típus)
A korábbiakban az uJGuR szóban a magyar „új”
jelzőt véltem felfedezni (tudván, hogy viszonylag új államalakulatról van
szó), viszont a „kar, kéz, tenyér” után már csak az „ujj” hiányzik, így most
inkább erre a magyar szóra szavaznék. Teszem ezt azért is, mert Bárdi László
„A Fordulat” címmel kiadott, a Magyarság és a Kelet, II. Őstörténeti
Konferencia előadásait tartalmazó könyvben említést tesz az ujgurok nevének
kínai fordításáról , ami így hangzik valahogy : „összekapcsolva, öten
együtt”. Egy ötös törzsszövetségről van szó, mi más juthat eszébe a
névadóknak az ötös számról, mint a kéz öt ujja!
A DoGonok mitológiájának kozmikus vonatkozásai közismertek, és ha még azt is
tudjuk róluk, hogy korábban Észak- Afrikában éltek, kezd hihetővé válni
számunkra a közeli DáKokkal való névrokonságuk. A DáKok természetesen
magyarul beszéltek Decebál („Dicső BáL”) királyukkal az élen.
A „TeN” tipusú népnevek
Ahogy a kézfogásnál a TeNyér a két fél eGyesítésének színtere, a kapcsolat
létesítésének eszköze (lásd a „KaR-iZ-TeNyér” háromságot), úgy ennek
megfelelően a KöRiSTeN háromságban a TeN gyök szerepét is
kikövetkeztethetjük. TeNgely szavunkra gondolva egy „kapcsolati TeNgelyt”
vélhetünk benne felfedezni (amely a két pólust összeköti). A harmadik,
vagyis a „TeN” típusba tartoznak tehát azok a gyökök, melyek mindkét
pólushoz (KöR+iS) egyaránt kapcsolhatók (a TeNgely egyik ismérve pontosan
ez).
A „Dualitás” magyarul „PáRosság”. A Yin és Yang dualitást azért kell
háromságnak tekinteni, mert a két pólus szerves kapcsolata, a „PáRosság” a
harmadik elem. Két „fél” alkot egy „PáR”t. A páros testrészek „fél értékkel”
bírnak, hogy együtt adják ki az eGyet (a „minden EGY” kívánalomnak
megfelelően). A P = B = V azonosság felhasználásával három gyökhöz is jutunk
(„PaR”, „BaR” és „VaR”). A PáRtus mellé így a szaBiR és az aVaR is
felsorakozhat!
A ToRok testrész és a TöRök népnév feltűnő hasonlósága a T-R gyökre hívja
fel a figyelmet. Testrészt többet is találunk T-R-rel : TéRd, TaRkó és TöRzs.
Egy fának is van TöRzse. Azaz a T-R gyök mindkét korábbi típusba egyaránt
besorolható. Az sem lehetetlen , hogy a „TeRemtő gyök” éppenséggel a „TéR”
szavunk. A lég-„TéR” kapcsolja például össze az „alsó” és a „felső” világot.
A T-R gyököt így, ebbe a harmadik csoportba soroltuk. (7. kép)
7 . kép - A Mikro- vagy Makrokozmosz egészére vonatkoztatható népnevek vagy
törzsnevek táblázata („TeN” típus)
A MaG gyököt a növényeknél („KöR” típus)
tárgyaltuk, bár az emberi testrészekkel összefüggésben („iS” típus) is
előhozhattuk volna. A Földből kikelő növényi MaG függőlegesen az Ég felé
tör. Fiatal faként már a MaGonc nevet viseli. Ez egy kitüntetett irány: a
„Világtengely” a Mikrokozmoszban a MaG útja során kijelölt „MaGos” –
TeNgellyel azonosítható. („MaGasság” szavunk a „MaGos” TeNgelyen a
talpponttól mért távolságot jelenti) Férfi és Nő viszonylatában is
fellelhető a MaGos TeNgely analógiája. Az ivarszervek elnevezése legalábbis
erre utal. A nemi EGYesülés során a (férfi)-„MaG” a „fallikus TeNgelyen” (a
„MaKKos” TeNgelyen) keresztül jut el a „MéH”-be. (G = K = H) A foGaMzás után
(M-G fo: G-M) a MaGból MaGzat lesz. A zigóta állapot – melyben a két
minőség: a Női („KöR”) és a Férfi („iS”) közös burokban „egyTeNgelyűen” van
jelen – a sejtMaG osztódás előtti állapotaként mutatja meg a „MaG” szimbólum
lényegét, azonosságát a KöRiSTeN háromság (a Mikro- és Makrokozmosz )
egészével. Más szóval a MaG gyök is a harmadik csoportba , a „TeN” típushoz
sorolandó.
Az azonos szemléletű testvérnépek nagy családjában, a nevek között tallózva
ragadjuk ki Szicília névadóinak a SziKelosz (SiCuli) vagy SziKán népnek a
nevét, akik több mint 3000 éve telepedtek meg Szicília nyugati részén.
Minden bizonnyal hozzájuk kapcsolható az a jelkép, melynek másolatát a
turisták számára Szicília jelképeként árusítják napjainkban. (8. kép)
8 . kép - Szicília jelképe (emléktárgy turisták számára)
Arról hallgat a fáma, hogy az eredeti darabot
hol találták, mely korból való, ki készíthette. Talán éppen azért, mert az
illetékeseknek fogalmuk sincsen, hogy mit jelenthet ez a szokatlan és furcsa
jelkép.
A KöRiSTeN szemlélet jelképeit, a világmodelleket, „Mandalákat” (mert itt is
erről van szó) szigorú szabályrendszerben formálták elődeink. A korábbi
példák tanulságait hasznosítva megkísérelhetjük megfejteni ennek a jelkép
együttesnek a jelentését is.
A szerkezeti felépítés mutat utat első közelítésben : az alakok/alakzatok
egy része „körszimmetrikus” (a három láb pl.), az arc (mert a kör közepén
található) és a két pár kígyóból mondjuk az egyik (lévén egyközpontú a
körrel). Az un. „felülnézeti világmodellek” sajátossága a „körszimmetria”. A
három láb burkolt célzás a háromságra , mint egységre. A szereposztás a
következő: a három láb: („alsó világ”, „KöR”), az arc a „felső világ” („iS”),
a kígyó teremt kapcsolatot a kettő között („TeN”). A kígyók kidugott nyelve
4 pontot rajzol ki, amelyeket ha összekötjük a középponttal egyenlő szárú (TeNgely)keresztet
kapunk. Rajzoljuk bele a lábak kirajzolta körbe: előttünk áll a „körbe
rajzolt kereszt”, a Makrokozmosz jelképe.
„Egyesített” világmodellel találkoztunk ismét, ezért a továbbiakban csak az
„oldalnézeti világmodellt” a Mikrokozmosz megfelelőjét kell megtaláljuk.
Itt az „egyszeres szimmetria” dominál, azaz az arc, mint női arc most a „KöR”-nek
felel meg, a Szárny (fordítva az „iS” gyököt rejti) és a kígyó is
szimmetriát mutat (most a szimmetria TeNgelyt jeleníti meg). A kígyók és az
arc a középpontba kerültek, a középpont a szimmetriatengelynek is része, így
az egyszeres szimmetriájú oldalnézeti modellnél mindkettő ismételten
figyelembe vehető. A Mikro- és Makrokozmosz egyesített modellje a kettő
„egytengelyűségét” vagyis azonosságát fejezi ki. (9 . kép)
9 . kép - A KöRiSTeN „fraktál”
Eurázsia és Észak- Afrika térképét magunk elé
képzelve, az elmúlt 6-7 ezer évet filmként lepergetve , egy érdekes fraktál
jelenségnek lehetünk tanúi. Az itt feltűnő, majd eltűnő népek nevei a
KöRiSTeN fraktált idézik meg. A térkép így életre kel és egy holografikus
filmnek is felfogható „mintázat” lesz belőle, amelynek minden részlete képes
az „Egészt” (a Mindenséget) megjeleníteni előhívása során. Ha „ránagyítunk”
a térkép egy részletére, és előkerülnek, láthatóvá válnak az illető nép
által használt jelképek, kiderül, hogy a jelképrendszer is ugyanazt a
„mintázatot” tartalmazza. Azaz a KöRiSTeN fraktál (az Élő Valóság szerkezeti
képlete) a léptékváltástól függetlenül érvényesült.
A jelképekből álló „mintázat” időállóbb ugyan, mint a törzs és népnevek
által alkotott „mintázat” , bár információ forrásként ez utóbbit most jobban
kell becsüljük. Mindkettő közös abban, hogy a holográfiából ismert
„referenciasugár” – amit a holografikus film előhívásakor, a mintázat
megvilágításakor használnak – nem más, mint a koherens lézerfényhez hasonló,
időben változatlan MaGyar nyelv! Ez a mi szerencsénk, egyben a jobb sorsra
érdemes emberiség szerencséje is! Nyelvünk tehát a kulcs, ősi titkok, az
„Őstudás” megismeréséhez. Hogy mióta van ez így? „Amióta viláG a viráG”!
(akarom mondani : amióta „ViláG a ViláG”…) Vegyük észre az ebben rejlő
(világ <> virág) fraktalitást is!
Budapest, 2012 . április 24.
Berényi László Géza