Mezopotámiától a Duna-Tisza közéig

Az ősi magyar világszemlélet nyomában

---

1. rész

Ha táborhelyet ütünk egy vízparton, a hely kiválasztása során vajon milyen szempontokat helyezünk előtérbe? Minden bizonnyal az elsődleges szempont az, hogy közel legyünk a vízhez, de azért védett is legyen a hely (legalább is a víztől, meg a széltől). Ellenségtől itt nem kell tartanunk.

A KöRiSTeN gyermekei (1. ábra) – mármint azok a népek, melyek a KöR-iS-TeN-re utaló nevük alapján – ennek vallhatták magukat, vajon milyen meggondolás alapján választottak maguknak vízparti lakhelyet letelepedésük során? Sajátos tendencia figyelhető meg az ókori magas kultúrák folyókhoz való viszonyulásában. Elsősorban a folyóközöket kedvelték, bár magányos folyóknál is találkozunk velük. Ekkor viszont mindkét partot egyformán belakták. Mindez logikusnak tűnik, de mégis mintha a „középhez”, vagy egy elképzelt „központi tengelyhez”, ( másképpen : „világtengelyhez” ) való különleges vonzódás nyilvánulna meg ebben a viselkedésben. Ha ellenségtől kellett volna tartaniuk, úgy a hegyek közé húzódnak. Ugyan a folyóvíz is nyújt némi védelmet, de mondhatták azt is : „Ha (H)ÚRiSTeN velünk, ki ellenünk !” Nyilván a KöRiSTeN közelében akartak maradni, lehetőleg a KöRiSTeN kebelén belül (az Élő Valóságban) élve az életüket. Hogy ki vagy mi ez a „középen tanyázó” KöRiSTeN és miért jó felismerni, netalán egyesülni vele, erről lesz szó a következőkben.

A KöRiSTeN egykorú elnevezés az eredeti „szentháromságra” értendő, amit ma Test, Szellem és Lélek avagy Anyag, Energia és Információ háromságként szokás emlegetni. A háromtagú kifejezésben a KöR a világegyetem formájára utal („kerek világ”, térben ez gömbalaknak felel meg). A belső, nem látható szellemi tartalmat az iS / íZ gyök képviseli. (Valaminek az íZe, nem látható, belső tulajdonsága) A forma és tartalom ebben a felfogásban egyközpontú , tehát egymástól el nem választhatóan egy. A harmadik tag a TeN gyök, a fenti világmodell két elemének megfeleltethető jelképek síkbeli elrendezésekor előálló egyTeNgelyű kapcsolatból eredeztethető.

Az Anyag és Energia viszonya ehhez hasonlatos, ugyanannak az egynek (világegyetem) különböző megnyilvánulásaiként ismerjük fel őket. Az Anyag és Energia eme felismert különleges kapcsolata (hogy t.i. „felcserélhetőek” ) adja a háromság harmadik elemét, az Információt. A Test és a Szellem között a Lélek teremt kapcsolatot.

„Egytengelyű dualitás (párosság)” ez – a Kozmosz szerkezetére utaló kijelentés – egy háromságra utal, amelyben a két pólus mellett a kapcsolati TeNgely a harmadik elem. Ezek az Információk (összefüggések) legjobban képi és nyelvi analógiák segítségével adhatók közre. A képírásban a képjelek elrendezésének, egymáshoz viszonyított helyzetének is jelentősége van. Ha a képjelek értelmezése során a magyar nyelvi analógiák is ugyanarra az eredményre vezetnek, akkor a világmodellre, a világnézetre vonatkozó rekonstrukciós kísérlet sikeresnek tekinthető.

A Rendezett Világegyetem egyik térben ábrázolt jelképe a (teret „rendező” három képsík által kimetszett ) 3 főkörrel ellátott veres színű gömb. A pilisszántói kő ezt, a „MaG”-nak is nevezett szimbólumot ábrázolja, a főköröket síkba kiterítve idézi fel, kihangsúlyozva az összemetsződéseket. A (fő)körök a látható (anyagi) világot testesítik meg,(KöR) a síkban ezek tengelyvonalakként jelennek meg. A veres a vér színe. A vér pedig a lélek és szellem „hordozója”. A kőlap esetében a szellemi szférát (iS) nem a piros szín, hanem a kétoldalt szimmetrikusan („egyTeNgelyűen”) lecsüngő szalag vagy toll szimbolizálja. ( 2. ábra )

A SzaLag a SzéL és SzeLlem szavaink azonos gyökerűek. A SzéL (SzeLlem) nem látható, csak közvetve, a szélben lobogó SzaLag által érzékelhető. A felszalagozott kalap vagy vőfélybot ugyanezt a gondolatmenetet tükrözi, az analógiák hasonló módon történő felhasználásával. A kalap a KöR, a szalag az iS, a bot pedig a TeN megfelelője.

2. ábra A „pilisszántói kő”

A „kettőskereszt és hármashalom” képjel-ligatúra ugyanezt a gömböt más nézőpontból (a tengelyek közt félútról) nézve mutatja, a síkba kiterített nézetrajzokat összeszerkesztve, szimmetrikus alakzatként láthatjuk. (3. ábra) A „világGöMb” a háromszori felezéssel nyolc részre osztódó sejtMaG analógiája.

3. ábra A „kettőskereszt és hármashalom”

A síkbeli feldolgozás gyakoribb, az úgynevezett oldalnézeti világmodellben a két pólust összekötő kapcsolati TeNgelyből származtatható TeN gyök adja a háromság hiányzó tagját („egyTeNgelyű dualitás”). (4. ábra) A közös (szimmetria-) tengelyre felfűzött képzeletbeli növény és élőlény (1 élőlény 2 nézetben !) alkotja a „párosságot”, amely a tengellyel együtt háromságként fogható fel. A nő vagy növény az egyik pólus, a lélekkel bíró élőlény (vagy férfi) alkotja a másik pólust.

Az „éDeNKeRti (TeN, KöR) képről – amit kétezer éve tudatosan félremagyaráznak – a szimbólum rendszer teljes egészében leolvasható. Láthatóan a fa tengelye alkotja a kép szimmetriatengelyét. A fára feltekeredő kígyó súlyponti tengelye megegyezik a fa tengelyével, így egytengelyűnek, vagyis egymástól el nem választhatóan egynek minősülnek. Éva képviseli a nő/növény kategóriát, míg Ádám a férfi/”lélekkel bíró” élőlény megfelelője. Ketten alkotnak egy párt, lévén ők is közös tengelyűek. A füGefa (füGe = eGy) levele – más változatoknál találkozhatunk vele – azt üzeni számunkra, hogy a szimmetriatengely két oldalán ugyanannak az egynek két, csak látszólag különböző megnyilvánulásával találkozunk. A formai szimmetria valójában tartalmi szimmetriával párosul.

A kép középpontjában a piros alma a MaGnak is nevezett KeRek világgal azonosítható. Azért kell MaGnak tekinteni, mert a „MaGos” tengelyen jelenik meg. Az Eget a Földdel összekötő függőleges tengelyt a magyar MaGos tengelynek nevezte. A természetben a függőleges irányt a földbe vetett magból az ég felé törő növény tengelyvonala jelölte ki. (magasság = a MaGos tengelyen mért távolság) Legyen ez a tengely a Makrokozmosz tengelye. Ádám és Éva között , az almán át húzódó vízszintes tengelyvonalat viszont a Mikrokozmosz tengelyvonalaként értelmezhetjük. Ez is MaGos tengely, legalábbis a szemlélettel egyidős magyar nyelvnek az ivarszervekre, foGaMzásra vonatkozó kifejezései ezt tükrözik. (p.l. : (MaKK, MéH, (férfi)MaG, MaGzat (K=G=H), MaG visszafelé GaM)

A fenti kép a Mikrokozmosz = Makrokozmosz azonosság művészi (MáGikus) megfogalmazása. A „Minden eGY„! kijelentést bővebben így lehet kibontani. A két egymásra merőleges tengelyből képezhető egyenlő szárú keresztet az almára képzeletben rárajzolva a hiányzó főkörök nézetrajzait kapjuk. A körbe írt kereszt a „kívülről” nézett világegyetem gömbjének tengelyirányú nézete. Képzeljük el most az Édenkertet felülnézetben, közepén a (minden)tudás fájával. (a KeRt : KöRülkerített hely) Az előbbi keresztet a körbe belerajzolva úgynevezett „felülnézeti” világmodellt kapunk, amelyekkel később még fogunk találkozni.

4. ábra „Oldalnézeti világmodellek”

4. ábra „Oldalnézeti világmodellek”

5. ábra A KöRiSTeN „fraktál”

Ez a szemlélet a Mikro- és a Makrokozmosz közötti analógiás kapcsolatot hirdette, azaz tudatában volt annak, hogy a világegyetem fraktál jellegű. (Egy fraktálon belül ugyanazt a struktúrát találjuk, bármely léptékben vizsgáljuk is azt.) Az azonosnak tekinthető szerkezet esetünkben a „Háromság, mint egység” képlet (5. ábra).

Próbáljuk meg ezek után elképzelni, hogy a mindenütt jelenvalónak tudott „KöRiSTeN”-nel való azonosulás (a KöRiSTeN megidézése) milyen módon, milyen eszközökkel lehetséges. A jelképek értelmezése során az derült ki, hogy vagy a középpontot, vagy mint a súlyzónál a tengelyt kell megragadnunk, hogy az „egészet” megemelhessük. Hogyan értelmezhető ez a középpont vagy tengely folyókkal kapcsolatban? A következő részben ennek járunk utána.

1. rész vége

 

2. rész

Amelyben KöRiSTeN szemléletű őseleink és a folyóvizek rejtélyes kapcsolatára próbálunk fényt deríteni.

Mindnyájunknak feltűnhetett, hogy eleink előszeretettel települtek folyóközökbe (Etelköz, Mezopotámia). Más esetben a folyó két partjára költöztek, ekkor a tengelynek tekintett folyó vált névadóvá (Dentumagyaria, Kummagyaria). A folyóköz nem más, mint egy „sziget”, melyet víz vesz körül. A folyók a TeNgerben ugyan egyesülnek, de a forrásuk elkülönül. A tengerből felszálló párából csapadék lesz, ez táplálja a forrásokat, így zárul a kör. Esetünkben a víZ-KöRön belül élők a kör közepéből indított, az Eget a Földdel összekötő világTeNgely közelségét és így a KöRiSTeN állandó jelenlétét élvezhették.

Más oldalról is kaphatunk bizonyítékot arra, hogy a folyóKöZ a KöR-rel szoros kapcsolatban van. KöZ szavunk eredetileg KöR lehetett. A KauKáZus környékén megfigyelhető hangátmenet nyomán az „R” hang helyett „Z” hang jelenik meg. Ez a népnevekben is nyomon követhető (KaZah, KoZák, KaZár). Ők ugyancsak a KöRiSTeN gyermekei lehettek. A mai magyar nyelvben a KöR szóbokrában a K-R gerincű gyök a leggyakoribb, de ide sorolhatjuk a K – S, K – Z, K – Sz változatot is. Tudunk példát mindegyikre : KoSár, KaZal, KoSzorú. A kör forma jellemzi mindhármat. A KöRnek nemcsak HúRja, KöZepe is van!

KRéta szigeténél a KöRnyező víZ adott volt, ezért is lehetett a neve a KöR(isten)-Ta(nyája). Minosz király Knosszosz-i palotája tróntermében láthatjuk viszont a jelképegyüttest. (6. ábra) A hátfalon a tükörképben megjelenő növény és élőlény jelöli ki a szimmetriatengelyt. Ez a függőleges tengely a „MaGos” tengely, a trónus alatti gömb erre utal. Ez a tengely (a „világtengely”) a Teljességet képviseli, így a TeNgelyen megjelenő uralkodó égi küldöttnek minősül. Talán nem véletlen a veres és fehér szín ismételt megjelenése. A veres színű hullámok a vér színével szimbolizált transzcendens szféra (energia) hullámtermészetére utalnak (A vér a lélek „hordozója”). A vér a felső világ, a víz az alsó , „látható” világ megfelelője. A függőleges tengelyen ezért kerül a veres mindig a fehér fölé. (lásd : „árpád-sáv”, vagy az un. üveges táncnál a „fehérnép” fején a veresborral tele üveg). Megállapíthatjuk azt is, hogy oldalnézeti világmodell minden uralkodói trón, a közepén átmenő világtengellyel, amit a kézben tartott uralkodói lándzsa vagy jogar is hangsúlyozhat.

6. ábra

Gondolkodó eleink a magányos folyók (DoN, NíLus, KáMa, KuMa) esetében is találtak megfelelő „ideológiát” a letelepedésre. Joggal feltételezhető, hogy ezeknek a folyóknak a névadói magyari népek voltak. Kik ezek a „magyariak” ? A szakrális magyar nyelvet használó, KöRiSTeN szemléletű testvérnépek. (Lásd : 1. ábra, az első részben) A névadók világszemlélete az elnevezésekben tükröződik. Emlékeztetőül : az un. felülnézeti világmodell esetében a tengely a kör középpontjaként, (7. ábra) míg oldalnézeti modellnél valódi nagyságban függőleges egyenesként jelenik meg. Ezt a tengelyt az ég felé törő mag után MaGos tengelynek szokták nevezni (lásd : 4. ábra). A folyónevek hol a MaG-ra, hol magára a TeNgelyre utalnak!

7. ábra „Felülnézeti világmodellek”

A MaG visszafelé olvasva GaM. Kiterjedt szóbokra olyan gyököket tartalmaz, melyek gömbölyded dolgokra vonatkoznak. (GaMó, GuMó, GoMba, GoMbóc, GoMb és GöMb !) A „G” lehet ”K” is: pl. KaMpó. Helynevekben : KáM, KoMárom vagy EszterGoM, GöMör. A KáMa és KuMa folyónevekből a MaGra és így a folyó hossztengelyeként a „MaGos” TeNgelyre gondolhatunk. Mint láthattuk a MaG a GöMb szinonímája (fordítottja, ellentétes irányú nézete), ami síkban KöRnek látszik. Jelentésük ugyanaz : a szanszkrit „mandala” kifejezéshez hasonlóan, mely a „világkörre” és „világgömbre” egyaránt vonatkoztatható. Ha a GöMböt (KáMa, KuMa) most KöRnek olvassuk és a folyó hossztengelyét a korábbról függőlegesként megismert MaGos TeNgellyel azonosítjuk, mert hogy átmegy a „MaG”-on (KáMa, KuMa), úgy a folyó viZével összeolvasva a KöRiSTeN háromságot kapjuk. Az oldalnézeti világmodellnél (4. ábra) megszokhattuk, hogy a lélekkel bíró élőlény tükörképben, két oldalnézetében jelenik meg a függőleges (egyben szimmetria-) TeNgely két oldalán. A vízszintes síkba transzponált modell szimmetriatengelyét most a folyó adja, így a lélekkel bíró magyariak bátran települhettek a folyó mindkét partjára lehetőleg szimmetrikus elrendeződésben, mert így állt elő a közös tengelyű állapot, az „azonosulás” a KöRiSTeNnel. KöRös folyónknál láthatóan egyszerűsödik a képlet (ráadásul még a háromság is megjelenik : Hármas – KöRös) !

A NiLus esetében is az analógiákhoz kell forduljunk. Délről Észak felé tart majdnem NyíLegyenesen. A forrás felől eső Felső-Egyiptomot köti össze Alsó-Egyiptommal. Az „alsó” (látható) és a „felső” (nem látható) világot összekötő világtengely így most a Nilussal azonosítható. Gyaníthatóan az Egyiptom elnevezésben megjelenő „egy”, ugyanaz, mint a Világegyetem szó magvából kihámozható egy. A földrajzi elnevezésekből kitűnően itt a „háromsággal, mint egységgel”, azaz a KöRiSTeN fraktál legfontosabb jellemzőjével találkozunk. További példák : KaiRó, KaRnak, ASszuán városnevek, EkhnaToN fáraó.

7/b ábra

8. , 9. 10. ábra

Egyiptomnál maradva és tanulmányozva a fáraók neveit tartalmazó kartusokat, megint csak a KöRiSTeN nyomára jutunk. A CaRtouche (CaRd, KaRte, KáRtya) alakja lekerekített téglalap ugyan, de az elnevezésből ítélve ez a forma a KöRt helyettesíti.

Tutanhamon fáraó papíruszra festett „névjegykártyája” az alábbi jeleket tartalmazza. (7/b ábra) Baloldalt egy KöRt látunk. A középső ízeltlábú a jól ismert szkarabeusz (galacsinhajtó bogár). Jobboldalt egy kezdetleges tüKöR látható (lapos edény, tele vízzel) Ebben tükröződik az ég. Az eget földdel összekötő függőleges TeNgelyből hármat is rajzoltak. Mind egyforma, azaz, mind egy. A háromságra, mint egységre tett félreérthetetlen célzás. Ismerjük fel : a jobboldali ábra egymagában tartalmazza a KöRiSTeN mindhárom összetevőjét, míg a baloldalt és középen eddig csak a KöR és íZ volt kiolvasható. Persze a közös TeNgely is jelen van. Idézzük fel a galacsinhajtó bogár technikáját, mely azon alapul, hogy a gömb felett átlendülve, azt a közös súlypont irányába elfordítja. Így, ha pillanatokra is, közös TeNgelyük megegyezik a Világtengellyel. Ez az egytengelyű (egyközpontú) dualitás, melyben a galacsin növényi minőséget rejt, míg a bogár lélekkel bíró élőlénynek vehető. Ne felejtkezzünk meg tehát a szkarabeusz említésekor a galacsinról sem, mert hiszen e kettő összetartozik, egymástól el nem választhatóan egy.(8.ábra) Az ismert „Apisz bika„ az egytengelyű dualitás újabb példája (9.ábra). A szarv hímségi jelvény, (hasonlóan a „hullám-természetű” Ureusz kígyóhoz), míg a vele egytengelyű napKoRong („KöR”) női minőséget rejt. Vagy lehet, hogy az nem is napkorong, hanem a szkarabeusz galacsinja? A fáraó és felesége kartusának tetején a korong két tollal közös tengelyű. Most már tudjuk, hogy az nem két toll, hanem („két fél = egy”) egy toll, csak két nézetben (tükörképben) ábrázolva. Ez tehát a felső világ szárnyas élőlényére utal. (10.ábra) Toll + korong közös TeNgelyen : ez így háromság (ami egység).

DeNtumagyariát van aki DoN-tő-nek magyarítja. A fentiek alapján ez igen valószínű megfejtés. A folyó felső szakaszán két ágra bomlik, így a megnevezés egyértelmű, a DoN („TeN”) folyó torkolatvidékére vonatkoztatható. (AZovi tenger, KeRcs városa) A TeN gyök jelenik meg a DuNa, TeMze (ThaMeS = „TeN-iS”), JoRDáN = „KöR-TeN”, DNyeSzter = „TeN-iSzter” folyóneveknél is. (A K = G = H = J, D = T és M = N elfogadott hangátmenet figyelembevételével.) A letelepülés ilyen esetekben a folyóvíZ mindkét partjára irányult, az embereknek az ott talált növényzettel (nő, növény,”Anyaföld” = „KöR”) közös TeNgelyű állapota garantálta a „KöRiSTeN” (az érintetlen Természet) jelenlétét.

Ha nem tűnt elég közelinek a kapcsolat a víZzel (azaz a TeNgellyel) valakinek, arra is találtak „házilagos” megoldást : a JuRtát. A JuRt vagy GyuRt („KöR”) közepén kirajzolódik az Eget Földdel összekötő függőleges TeNgely. (11.ábra) A KöR alaprajzú kupola ívelt formáját összecsukható (számtalan csuklóponttal, „íZülettel” rendelkező) fa vázszerkezet biztosítja, erre terítik a birka szőréből készített nemez takarót. Vegyük észre : a fa váz (növényi anyagú, „Yin”) és a nemez borítás (lélekkel bíró élőlényből, „Yang”) egyTeNgelyű dualitásként” fogható fel, és a sorrend is megfelelő : a nemez („felső világ”) van felül. A jurtában, gyakorlatilag a képzetes „világTeNgely tövén”, élték le életüket századokon át a KöRiSTeN leghűségesebb gyermekei.

11. , 12. ábra

A városlakók sem akartak semmiről lemaradni. A kör alaprajzú városok egyike az egykori GuR város a mai Irán területén. (12. ábra) A két egymásra merőleges főútvonal jelölte ki a középpontot, osztotta egyben négy részre a kört (ebből lett a városnegyed) A középpontban egy toronyszerű építmény állt : a „vár”. A TeNgely megidézését szolgálta (az „obeliszk” is ilyen),erősségnek nem volt alkalmas, „KöRiSTeN vártának „ inkább nevezhetnénk. A kör alaprajzú váras települések nevében e két jellegzetesség valamelyike tükröződik vissza. Az avar GyűRűvárak „GuR” tipusúak : GyőR, BalatonGyöRök. Az összes GoRod(iscse) , GRád ide tartozik. A „VáRas” jelző hasonulással „VáRos” lett. A V = B hangátmenet révén jutunk a „BuRg” tipusú városnevekhez : MalBoRk, MariBoR, EdinBoRough, HamBuRg.

Mezopotámia folyóközt jelent. A Tigris és az Eufrátesz között a sumér kultúra virágzott. Az Etelköz név ugyancsak folyóközt jelöl . Valószínűleg több folyó (Don, Dnyeszter, Prut, Szeret) is érintett lehetett, ezért nincs kiemelve egy sem. Csallóköz volt talán a legelső folyóköz (Tündér Ilona mítikus lakóhelye ) amit a magyari ősnéppel kapcsolatban megemlíthetünk.

A „Tarih-i üngürüsz” krónikása szerint nyolcszor költöztek be eleink a Kárpát medencébe. Mi ez a nagy ragaszkodás? Talán csak nem a KöRiSTeN „feltalálási helye” (leképezése) ez is? Figyelemreméltó tény, hogy a Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején a Kárpát medencéből a Duna-Tisza közét nem tudta elfoglalni. Ezt a vidéket akkoriban a jaZigok (jászok) lakták. Így őket nyugatról a DuNa (TeN) /vagy iSzter (iS)/ , keletről a TiSza (iS) fogta KöZre (KöR). KöRiSTeNüket (a Mindenséget) nem is adták volna oda semmiért sem. Így hát megérdemelten lakják a területet mind a mai napig, ha kellett pénzen váltva meg őseik csalárdul elorzott szülőföldjét („redemptio”).

A Kárpát medencét belakni a „magyari” népeknek nem mindig sikerült. Ez nem a mágusokon múlott. Ők mindig is hirdették, hogy itt a világ (a „MaG”) közepe és a MaG népének itt a helye! A földrajzi nevek tanúsága szerint a Kárpát medence maga is a KöRiSTeN leképeződése. A KáRpát szó „KöRpad” is lehetne (mindenesetre a KöR mássalhangzóit tartalmazza). Hozzáolvasva a két fő folyó nevét TiSza (IS) és DuNa (TeN) kiderül, hogy jó helyen járunk. A „KöRiSTeN” jelen van! De hol a középpont? Ahol a tengelyek kereszteződnek. A nyugatról kelet felé, majd északról dél felé tartó DuNa két egymásra merőleges TeNgelyvonalat rajzol ki. Síkban ez a KöRbe rajzolt kereszt esete. De itt medencéről van szó, így ez térbeli modellt sejtet. Valóban : a Rendezett Világegyetem gömbjének alsó felét látjuk benne viszont, a Pilissel, mint szakrális középponttal. (13. ábra)

A világgömb felső fele sem hiányzik ! A Szent Korona a KöRiSTeN szemlélet jegyében fogant, és igazán a Kárpát medencében tölti be a szerepét. Ha a Dobogókő csúcsán átmenő világtengelyre rátűzzük a Szent Koronát, és eltekintünk a léptékváltástól, a gömb teljes egészében áll előttünk. A koronázás szertartását itt bonyolították le. A szakrális uralkodó a TeNgelyen kell megjelenjen, erről lehet megismerni. Miért pont a DoBogókő a tengely helye? A nevében rejlik a magyarázat. A sámándob hátoldalán kirajzolódó „célkereszt” (amivel a középpontot, a „célt” szokás kijelölni) indokolja ezt a választást. Láthatóan a Kárpát medencével „egytengelyű” Szent Korona együttes – mint egy három dimenziós Mandala – a világgömb tökéletes egységét állítja elő. Más szavakkal : a két fél egymástól el nem választhatóan eGy!

13. ábra

14. ábra

Napjainkra ez az egység már nem létezik. A Szent Korona hossztengelyén (szimmetriasíkjában) lévő, az eredeti szentháromságot megjelenítő zománcképek (a Fiú, az Atya és az Isten(szülő) Anya) közül a harmadikat, Szűz Mária képét, egy bizánci császárképre cserélték. Így a Koronán a KöRiSTeN hármasságából a női minőséget (KöR) kivéve , a „természetes” egység megszűnt. A torzóként reánk maradt iSTeN fogalom csak a zsidókeresztény szemléletben értelmezhető, mint a Földanyától elválasztott transzcendens szféra neve. Ezzel összhangban a korábban általános Úristen kifejezést is elhagytuk /(H)úRiSTeN = KöRiSTeN/ és csak Istent mondunk helyette. A szemléletre vonatkozó, árulkodó KöRöSzTéNy elnevezés helyett is a „KöR mentes” KeReSzTéNy járja.

A KöRiSTeN ellenében munkálkodó erők jóvoltából a földi szentháromság , azaz a Kárpát medence természetes egysége is megszűnt. Kezdetben Magyarországot három részre szakították, végezetül Trianonban szó szerint körülnyírbálták. A KáRpátok koszorújának lemetélése, a KöR gyök eltávolításával egyenértékű, így ugyanazt a változást idézi elő a szimbólumrendszerben, mint a Szent Korona megcsonkítása. Az így kapott „isten” már nem a „Magyarok Istene” !

A hun áldozati üstök a Kárpát medence analógiájának tekinthetők, a Rendezett Világegyetem gömbjének alsó felét mutatják. ( 14. ábra ) Nyomukat a kínai Nagy Faltól a Kárpát medencéig követhetjük. Az oldalán a főkörök jól kirajzolódnak. Ebben főzték az áldos nevű ételt, amiből mindenkinek jutott „áldás”. Vajon mit főznek ki még számunkra az ehhez hasonló, csak nagyobbacska, Kárpát medencének nevezett üstben?

2. rész vége

A Földanya és a folyók után a KöRiSTeN fogalom és a magyar nyelv kapcsolatát elemezzük a továbbiakban. A (hamisítatlan) Élő Valóság, vagyis a KöRiSTeN „fraktál” jellegű. Ugyanez a tulajdonság a ragozó magyar nyelvnél is kimutatható viszonylag egyszerűen. A háromság, mint egység volt a „KöRiSTeN fraktál” szerkezeti jellemzője. Pontosan a ragozás teszi a magyar nyelvet ugyancsak fraktál jellegűvé. A szótő és a rag a két pólus, melyeket a kapcsolati elem (egy láthatatlan ragasztó) köt össze olyannyira, hogy ettől fogva a szótőt és a ragot egybe írjuk. Azaz a háromságot egyként kezeljük. A ragozó magyar nyelv ilyenformán természetazonos képlet. Ez a jelző nem fokozható. Nem találunk olyan nyelvet, mely „természetazonosabb” nála, tehát a magyar nyelv ősnyelv. Nyelvünk kora a teremtett világéval vethető össze, ha viszont későbbi szerzet, úgy tervezői a KöRiSTeN képére (szerkezetére) formálták.

A KöRiSTeN jelképrendszerében az iZ gyök megjelenítésére két módszer is kínálkozott. Az egyik a víZ (magyar) szóban rejlő íZ gyök,(német párja a waSser) míg a másik az iZ, iZület szavunkban rejlő analógia kihasználása. Lássuk csak, tudunk-e további példákat , jelképeket, melyek akár a víZre, akár az íZre vonatkoznak.

15. ábrák

A Gudea kezében tartott KoRsó, benne az élet viZével (mely a szimmetria kedvéért kétoldalt kicsordul ) egyTeNgelyű a sumér városállam uralkodójával. Az emberi test szimmetriájából következik az elrendezés : a korsó a súlypontba vagy középpontba (egyben a szimmetria tengelyre) kerül. A KeRek fejfedő (a KoRona és a kalap őse) ugyanezen a tengelyen található. Az Eurázsiában százszámra található „kunbabák” ugyanezt az elrendezést mutatják. A KöRiSTeN megidézését szolgáló kéztartás sumér változata látszik a jobboldali képen. A test középvonalában összekulcsolt KeZek gömböt formáznak. (KaR = KöR = KéZ) / R = Z hangátmenet / A gömb így egyközpontú a TeNyérrel és az ujjakkal, melyek íZek (íZületek). Ez a kéztartás még ma is gyakori imádkozás esetén. A zsidókeresztény kánon szerinti kéztartás ima esetén ettől eltérő. A tenyerünket az ujjakkal lapjával kell összeilleszteni. A változtatás érthető : a KöRre utaló gömbformát kellett elhagyni , összhangban az Atya, Fiú és Szentlélek hármassággal, melyből a női minőség (jele a KöR) hiányzik. Igy lett a KöRiSTeNből mára ISTeN (15.ábra).

A pártus uralkodó (Szanatrug) kéztartását ma így fordíthatnánk : „A KöRiSTeN veletek ! „ (16.ábra) A TeNyér és az íZek jól láthatóak, a KöRt a csuklópánt adja a háromsághoz. A fején lévő madár a felső világ, a bal kezében lévő pálmaág a (vele egyTeNgelyű) alsó világ hírnöke. Hasonló csuklópánt látható a Kairóban őrzött, Gilgamest ábrázoló domborművön.

16. ábra

Az esztergomi várkápolna oroszlános freskóin is találkozhatunk vele. Az állat KaRmai egyben íZeknek is tekinthetők. A KöRiSTeNt idézi még az állat felső combján látható nyolcszirmú virág a „rozetta”. Ez nyilvánvalóan a „MaG” szimbóluma, az állat ivarszerveinek helyén jelenik meg. (v.ö. : MaG, MaGzat ) A főkörökkel ellátott gömbön általános esetben egy oldalról három összemetsződés (kereszt) látható. A freskó rekonstruált változatára rajzolt három kereszt a „növényi minőség” tengelyvonalának és a lélekkel bíró élőlény tengelyvonalának összemetsződéseit mutatja. A metszéspont a teljességet idézi, mindkét megnyilatkozási forma: az anyag (növény) és az energia (élőlény) egyidejű jelenlétével. A „háromság, mint egység” gondolat a lábak elrendezéséből olvasható ki.

17. ábra

Láthatóan az ókor művészete nem a pillanat megragadásán fáradozott, hanem ezer éveken keresztül ugyanazt az egyet, az örökkévalóságot (KöRiSTeN) ábrázolta, ezerféle változatban. A fraktalitásból következik, hogy ugyanazt a szerkezetet találjuk, bármely léptékben is vizsgálódunk. A Szent Korona formája az osztódó sejtmagot idézi, a „MaG”-ot Jézus zománcképén látjuk viszont , nagyítóval látható növényi MaG („mustárMaG”) vagy akár (fa)GyöNgy formájában. (18. ábra)

18. ábra

A „háromság, mint egység„ szerkezeti jellemző, most az ujjak elrendezéséből olvasható ki a KöRformához hasonlóan. Jézus, mint „égi küldött” most is a MaGos tengelyen található, mely a térben a korona szimmetriasíkja által kimetszett főkörrel, mint tengelyvonallal azonosítható. A MaG és a MaGzat „egytengelyű” , tehát „EGY”! És nem csak „az Atyával egy „ ezek szerint, hanem a (Föld)Anyával is azonosnak tekintendő, hiszen a korona hátoldalán a tengelyen a „női minőséget „ megjelenítő Szűz Mária kép volt eredetileg. (íZ = ujjak, TeN = TeNyér)

Gondolkoztak-e már azon, hogy miért hordják a jegygyűrűt a (negyedik vagy) gyűrűsujjon? Talán azért, mert íZ(ület)ként a GyűRűvel (KöR) egyTeNngelyű és így a KöRiSTeNt, az EGYet idézi meg. Az előző három ujj a háromságot, a negyedik így az egységet jeleníti meg ismét. Másként szólva a házastársi kapcsolat a két minőség egyesülése a KöRiSTeN hasonlatosságára. A két, „fél” kézen hordott gyűrű „fél értékkel bír” (v.ö.: fél kar, fél szem) együtt teszik ki az EGYet. Innen eredhet a magyarban a feleség kifejezés. Két fél az egy PáR ! A FéRj elnevezés a PáRosságra (a KöRiSTeN másik jellemzőjére) utal (P = F hangátmenettel). A KöRiSTeN mai ellenségei azok, akik hirdetik egyneműek (láthatóan természetellenes) házasságát!

A gyűrű, a karperec, a felkaron, bokán, nyakban, fülben viselt karika vagy a nyakláncként viselt gyöngysor : mind-mind íZülettel közös TeNgelyű KöRforma. A férfiaknál elsősorban az öv volt használatos. A hajviselet körében felismerhető analógia : a lányok körében viselt hármas hajfonat egybefonva a TeNgelyt rajzolja ki, vagy a házas nőre jellemző KoNty, mely a GöMbre, az Egyre utal. (19.ábra) A KöRiSTeN „gyermekei” nem szégyellik származásukat. A képen látható szurma törzsbeli hölgy Etiópiában talán évezredekre visszanyúló népszokásnak vagy inkább viseletnek hódol. A szájban hordott feltűnő agyagKoRong mellett azért felfigyelhetünk a nyakban, fülben viselt számtalan sok KaRikára is. (20.ábra)

19. ábra

20. ábra

KöRképünket a farsang táján szokásos diSZnótorossal fejezhetnénk be. Képzeljük magunk elé a KeRek TáNyért közepén a különféle íZeket felvonultató sajátos összetevőkkel. HuRkából (KöR) kétféle van : véres és májas /a veres és fehér szín egy TeNgelyen (TáNyéron) szerepel/. A hozzá tartozó KöRet : veres káposzta fehér törtKRumplival (KaRtofel). Dícsértessék a KöRiSTeN neve! (Legalább addig, amíg a globalizáció jegyében ezt az ősi rítust be nem tiltják!)

Bp., 2005. február 28.
Berényi László Géza