A kőlap jelenleg a pilisszántói római
katolikus templom közepén, a padozat alatti üregben, úgy 1,5 m mélyen , jól
láthatóan, vastag üveglap alatt van elhelyezve.
Hogy 2000.-ben történt megtalálása óta nem semmisült meg és ma védett helyen
látogatható, az két embernek Szőnyi Józsefnek Pilisszántó polgármesterének,
és Árva Vince atyának, a templom plébánosának köszönhető.
A vésett kőlap korát 700-800 évesre becsülik, a rajta lévő jelek
magyarázatával még igazán nem próbálkozott senki. A vélemények abban – úgy
tűnik – megegyeznek, hogy a kő a pálosokkal hozható kapcsolatba, amely
szerzetesrend alapítója – Boldog Özséb – is itt, az általa alapított Szent
Kereszt monostorban, lett eltemetve.
A „KöR-iS-TeN” szemlélet jelképrendszerének ismeretében kíséreljük meg a
kőbe vésett ábrák értelmezését! A szimmetrikus elrendezésű ábrák analógiái
(párhuzamai) legalábbis ebbe az irányba mutatnak!
Mit látunk tehát ezen a rejtélyes kőlapon ? Egy nagyobb és két kisebb
keresztet, melyek szárai végén 3 irányba induló (hegyben végződő) újabb
„szárkezdemények „láthatók. A nagy és a baloldali kisebb kereszt az egyenlő
szárú kereszttől annyiban tér el, hogy az egyik (a függőleges) szár alját
meghosszabbították, hogy ott lehessen kézbe fogni. Mármint az ábra mintájául
szolgáló, kézbe fogható kereszt változatot, aminek egy bizánci megfelelőjét
látjuk a 2. képen.
2. kép
A középső, nagyobb léptékű rajzolaton
további furcsaságot tapasztalunk. A keresztszárak végén, a szárak
hossztengelyére szimmetrikusan, kétoldalt lecsüngő bajuS zhoz hasonló
szalagok láthatók. A függőleges szár tengelyében, egyben a kőlap szimmetria
tengelyén alul, egy barlangban (vagy sírboltban) lévő személy elnagyolt
mellképe látszik. A két kis formátumú kereszten nem látunk szalagokat.
A jelkép együttesre vonatkozó megfejtésünket az alábbiakban részletezzük : a
kőlapra 3 példányban vésett „ismétlődő keresztet” mutató ábra a rendezett
világegyetem gömbjének összemetsződő főköreit, (a tengelyvonalakat ) síkba
kiterítve ábrázolja (3. kép) Az illusztráció a „kiterítés” egy közbenső
fázisát mutatja.
3. kép
4. kép
A gömb alakúnak képzelt világegyetem és a
teret rendező három képsík összemetsződése adja a három főkört. A 4. képen
látható, hogy általános esetben a gömb látható oldalán és a nem látható
oldalán egyaránt 3-3 összemetsződés található. A középpontból az
összemetsződéseken áthaladó tengelyvonalak a tér három irányú kiterjedését
jelenítik meg. Ezt nevezzük a három dimenziónak.
A kőlap esetében a világgömbnek egy speciális, „tengely irányú” nézetét
látjuk síkban kiterítve. A körívek egyenesekként jelennek meg, melyek a
csomópontokon jelzésszerűen, kis mértékben túlnyúlnak.
Van olyan műalkotás, melyen együtt látható a világgömb - térbeli testként –
három főkörével egyetemben és annak egy, tengelyirányú nézete síkban
kiterítve. Ilyen például ez a bécsi kincstárban őrzött „országalma”, amit –
más országalmákhoz hasonlóan - mindeddig félreértettek : a gömbforma
tudniillik nem a Földet, hanem a Kozmoszt jelképezi. A csonka keresztszárak
(kissé legömbölyítve) itt is megvannak, bár szalagok helyett itt 3 vércsepp
formájú féldrágakővel találkozunk. (5. kép)
A vereS a vér színe, a vér a „lélek hordozója”. A piroS, vöröS szín a
KöRiSTeN jelképrendszeren belül (közvetett módon) az iS gyök megidézését
szolgálja.
5. kép
Az iS gyök, a szellemi szféra (amit régiesen
íZ-nek, „szabad léleknek” neveztek) más módon is megjeleníthető. Szél,
szellem , szalag szavaink egy szóbokorhoz tartoznak, közöttük analógiás
kapcsolat ismerhető fel. A szél nem látható, hacsak nem közvetve, egy szalag
lobogása által. A szellem sem látható, ezért a jelképrendszeren belül a
szalag hivatott megjeleníteni.
SzaLag = SzeLLem = iZ (iS)
Visszatérve a csillagkereszthez, a főKöRök (kiegyenesítve a síkban)
egyidejűleg TeNgelyvonalként is felfoghatók. Ezen tengelyek egyben a
tükörképben elrendezett szalagok szimmetria TeNgelyei.
KeReszt => főKöR = KöR
szimm. TeNgely = TeN
Így elmondható, hogy a szalag (iS) és a KöR közös TeNgelyű, vagyis egymástól
el nem választhatóan eGY! Ez tehát a világeGYetem (a KöRiSTeN háromság )
jelképes síkbeli megfogalmazása.
A „felső” világot jelképező szalagot, (iS gyök) KeRek kalapról lelógatva nem
csak Európában használták, hanem a közép-amerikai indiánoknál is ismerték.
Növényi ágra kötözve (nő, növény = „alsó” világ) egész Eurázsiában ismert.
Nálunk májusfa (6. kép) formájában találkozunk vele, míg Távol-keleten a
fátlan síkságokon egy-egy magányos bokor vagy csenevész faág a felszalagozás
rítusa révén nyomban szakrális központtá („középponttá”) változott. (7.
kép).
6. kép
7. kép
A keresztszárak végén (az eredeti gömbön ez a
főkörök összemetsződéseinek felel meg) a csomópontból 3 irányban továbbfutó
köríveknek csak a kezdeménye látható.
Alul (tükörképben) két kisebb méretű „csillagkereszt” is látható. Ezek
mindegyike önmagában TeNgelyesen szimmetrikus, ez a TeN gyök megjelenítése.
A „csillagkereszt” a főkörök különböző méretű darabjaiból áll, így ez egyben
a KöR megjelenítéseként is felfogható .
Bár kétoldalt is látható, a KöR és a TeN gyököt csak egyszer kell figyelembe
venni. A kozmikus jelképek esetében az Élő Valóság és az Egyén tükörképben
megjelenített alkotórészei fél értékkel bírnak, (miként a páros testrészek
pl. : fél szem, fél kar), így a két fél kiadja az eGyet. (v.ö.: világeGyetem)
A középen lévő kereszt tengelyében egy barlang nyílása (keresztmetszete)
látható. A barlangban lévő személy („remete”) stilizált mellképe ugyancsak a
szimmetria tengelyre került. A lélekkel bíró élőlény egyezményes neve iZ (iS)
volt. A három gyököt összeolvasva megint csak a KöRiSTeN háromsághoz jutunk
!
Egy tengelyes szimmetriát mutató „oldalnézeti világmodell” áll előttünk,
középen az „égi küldöttel”. Mintha ezt a kompozíciót már láttuk volna
valahol! (8. kép) A Szent Korona Jézus zománcképén a ciprusok (KöR)
TeNgelyvonala az aura középpontja felé görbül. A szimmetriatengelyen JéZus (iS)kapott
helyet. A szántói kő esetében (9. kép) belénk csap a felismerés: de hiszen
ÖZséb nevében is szerepel az iZ gyök!
jéZus öZséb = iS (éZ) (öZs)
8. kép
9. kép
Újkori mágusaink, a pálos szerzetesek úgy
jelölték meg képjelekkel, rejteki módon – az örökkévalóság számára – alapító
Rendfőnökük végső nyughelyét, hogy nem kellett múlandó betűjeleket
használniuk! A remeték – az ősi tudás birtokában – még jól olvasták ezeket a
képjeleket!
Felül a szalagos kereszt a Makrokozmosz /KöR-iS-TeN/ – alul Mikrokozmosz
/KöR-iS-TeN/ az égi küldöttel. Közös a (szimmetria)tengelyük, így a kettő
(egymástól el nem választható módon ) eGynek számít ! (v.ö.: világeGyetem)
A barlang a heGy közepe felé tart. Így a barlangban lévő személy egyközpontú
a (h)eGgyel , vagyis az eGgyel! A remeték Égi küldött mivolta így még
egyszer megerősítést nyert ! (Láthatóan éG, éK, üK, aGy szavunk mellett (h)eGy
szavunk is az eGy szóbokrába tartozik.
Tegyünk csak egy kis kitérőt! (Őseink és pl. Jézus „hegyen áldozása” így
nyer mélyebb értelmet! Nem volt véletlen tehát a magányos fánál (növény =
KöR + TeN(gely) ) vagy forrásnál (FoRrás = FoRgás => KöR , továbbá a víZ =
íZ ) való áldozás sem.
Keresztelő Szent János a JoRDáN viZével keresztelt. A megkeresztelt eGyén
oly módon azonosult az eGgyel, hogy a homlokára („aGy”) rajzolt kereszt
középpontja egybeesett a KöRiSTeN-nel, amit/akit a JoRDáNvíZ képviselt. A
mássalhangzók ismert hangváltozásait figyelembe véve (J-R = K-R, / hiszen
K=G=H=Gy=J/ és D-N = T-N /lévén D=T/ . A víZ-ről az íZ (iS) gyökre
asszociálhatunk. Összeolvasva a
K_R - T_N - íZ háromságot kapjuk (a sorrendnek nincs túlzott jelentősége). A
kusita birodalom neve – erről Padányi Viktornál olvashatunk – ehhez nagyon
hasonló : KuR-TeN-iZ volt.
A közeli kőfejtő melletti hegyoldalban lévő - három évvel ezelőtt készült -
sziklakápolna ugyancsak tengelyes szimmetriát mutat. A két kapubálványon
tükörképben találkozunk a kőről ismert két kisebb „csillagkereszttel”.
10. kép
Közöttük egy jól sikerült „mandala” konstrukció látható: a KöRiSTeN új megfogalmazásban. Egy stilizált növény (KöR) 4 ága fogja közre a világgömböt (a főkörökkel ellátott gömbnek a TeNgely keresztje jól látható). Az előbbi „életfának” szárnyai (iS) vannak!
11. kép
A nagy kereszt a boltozat tengelyébe került, belseje vastagon üvegezve, hogy a fény a felső világból az ugyancsak tengelyben lévő Babba Mária szoborra vetüljön. A szobor (és egyben az épület) tengelye a Ziribár hegy felé néz, hogy a téli napfordulókor a hegy mögött felkelő nap első sugarai a bejárati nyíláson keresztül a Boldogasszonyt „Napba öltöztessék”.
12. kép
A kápolna (helyesebben „napvárta”) tervezői láthatóan otthonosak a mágia eszköztárában. Boldog Özsébnek nem kell „forognia a sírjában”!
Berényi László Géza
2009. december 21.