Pünkösd előtt

A BoLDoG és a SzeNT

---

A FöLd (BoLygó) mindenkori forgástengelyének nevét a Béltek településnév őrizte meg. BéL-TeK jelentése: a „TeKe BeLe " = legbelső része vagyis (forgás)tengelye. A régies Föld-Teke kifejezést ma is értjük, de a BéL, BeLső szavunk további magyarázatot igényel.

A közismert BéL (belső szerv, dióbél) értemény mellett létezik a BéL-BáL „dualitás”, amelyben a BéL tag az „éLő”(mozgó) részre vonatkoztatható (magas hangrendű) kifejezés. A mély hangrendű BáL viszont éppen ellenkezőleg: „áLL”. Az emberi testrészeknél: a szimmetriatengelyen az állunk nem mozdul, a szem, fül és a kéz (magas hangrendűek) már mozgásképesek. Az analógiás gondolkodás a növényvilág elnevezéseiben is tetten érhető: az ág ami „áll” és a levél az , ami „él”. A Mikrokozmosz = Makrokozmosz analógiából következően: a Naprendszer közepén a Nap az ami „áll” (rendszeren belüli kódja : „BáL”), az éLő (keringő) bolygók összessége a „BéL-ág” („ViLág”). /Varga Géza megfejtése/

Az ég-világot őseink kétfelé bontották: az „álló” csillagokhoz képest (melyek távolsága fényévekben mérhető) a sokkal közelebbi bolygókat „menyő” („menő”) csillagoknak nevezték. (Falvay Károly felismerése) A „mennyek” (magas hangrendű !) országa alatt feltehetően az emberi életre alkalmas (4 belső) bolygók övezetét, legfőképpen a Föld és a Nap közötti térséget (az „Ekliptikát”) értették.

Tudjuk jól, hogy a Föld ellipszis pályán kering a Nap körül, melynek egyik gyújtópontjában „áll” a Nap és a Föld forgástengelye a pályasíkkal, az Ekliptika síkjával körülbelül 23,5˚-os szöget zár be. Őseink számára ezen kívül ismert volt a precesszió és a Nagy Napév fogalma is! Tudták azt is, hogy egy 25920 éves ciklus (a Nagy Napév) végén a precessziós kúp bezárul, és minden kezdődik elölről. A precessziós kúp szimmetriatengelye nem más, mint a Föld forgástengelyének (26 ezer év átlagában vett) eredője. A Nap (forgás)tengelye a „BáL tengely” merőleges az ekliptika síkjára. Az eredő, a precessziós kúp tengelyében értelmezett vektor, ugyanígy merőleges az ekliptika síkjára és helyileg az ellipszis másik gyújtópontjába képzelendő.

Ha ez a képzetes Földtengely eredő nem ferde, nem zár be az ekliptika normálisával 23,5˚-ot, hanem az ekliptika síkjára merőlegesen "áll" , már nem nevezhető BéL-TeK-nek, hanem (mély hangrendű változatban) „BáL-ToK”-nak nevezendő. Ez a frappáns elnevezés kifejezi a két tengely összetartozását, párhuzamos mivoltát, sajátos kapcsolatát egymással. Legfőképpen arra utal, hogy a felismert Kozmikus Egység jegyében a „férfi minőséget” hordozó Nap (fallikus) „BáL” tengelyének ToKjaként/hüvelyeként a „női minőséggel” bíró Föld hasonló állású tengelye fogható fel. (Mikrokozmosz = Makrokozmosz analógia)

A „BáL-ToK”-ból idővel hasonulással, T>D, K>G hangváltással alakult ki a ma használt BoLDoG változat. A palóc ház tisztaszobája közepén a mestergerendát alátámasztó BoLDoG-fának nevezett oszlop egy függőleges tengelyt idéz fel. A csíksomlyói „Napba öltözött BoLDoGasszony„ egy kozmikus együttállás költői megfogalmazása. A nyári napforduló időpontjában (és nem Pünkösdkor!) a Földről nézve az ellipszis pálya hossztengelyén a hozzánk közelebbi gyújtópontban lévő BoLDoGasszony-nak nevezett (eredő)vektor egybeesik a mögötte – a másik gyújtópontban - lévő Nap azonos irányú vektorával. (1. kép)

A fiatal párok által gyakorolt szentiván-éji tűZ-uGRás („íZ”-„KöR”) kéz a kézben (közös TeNgelyen) az égi nász földi megfelelője. Így lesz a két fél kéz (vagyis a KaR-íZ-TeNyér háromság = Mikrokozmosz) eggyé a tűZ felett uGoRva a Makrokozmosz KöR-iS-TeN háromságával. A folytatásban aztán - „miképpen a Mennyekben, azonképpen itt a Földön is” – a BáL tengely a ToKjába kerül…

A csángók emlékezetében megőrződött ősi rítus a felkelő Napba nézéssel, azt is célozta, hogy a szemlélő (mint Mikrokozmosz) a Makrokozmosz tetten érhető közös tengelyére kerülvén a Mindenséggel azonosuljon. A Nap felé kitárt KaR-iZ-TeNyér esetén vált eggyé az egyén az égi KöR-iS-TeN („KöR (Boldogasszony tengely) – iS (BáL tengely)- közös hosszTeNgely) háromsággal.

A „MegBoLDoGult” kifejezés arra enged következtetni, hogy jól értesült eleink tudatában a reinkarnációra váró „holt lelkek” gyülekezőhelyeként a fent említett második gyújtópont, a „BáL-ToK” helye jelent meg (egyébként teljesen logikus módon). Megjegyzendő, hogy a Partium-i Béltek település mellett Erdélyben létezik Boldogfalva is, Szentegyházáról nem is beszélve!

Jöjjön hát a Mennyországot benépesíteni szándékozó római egyház szóhasználatában magasabb elismertségi fokozatként megjelenő SZe-NT! (Ez "feljebb" van, a Naphoz közelebb.) A Sze = (iS - fo) és az NT = (TeN - fo) , az iS és TeN gyököt tartalmazza. Olvasata : iS (Szellem, másfelől a Nap fénye, mint rezgés/transzverzális hullám ), a TeN (forgásTeNgely = a tengely/középpont , ahol sűrűsödik minden, az összes tulajdonság tetten érhető). Ilyen értelemben a SzeNT, (az eredeti jelentését tekintve) az egyik gyújtópontban lévő Nap forgástengelyével azonosítható.

Tudva azt, hogy a női minőség jele a KöR, az ugyancsak női minőséget hordozó „BoLDoGgal felcserélhető, így a SzeNT-tel összeolvasva kiderül, hogy a Mennyország (a két gyújtóponttal megidézett Ekliptika) is KöR-iS-TeN-ből van! Tudós eleinknek ez nem volt újdonság (tudniillik: Minden „KöRiSTeN”-ből van!). Tudták azt is, hogy ez az elnevezés háromféle rezgést takar, amelyek betöltik a teret! A KöR a torziós hullám, az iS/íZ a transzverzális hullám és a TeN a longitudinális hullám megfelelője, ezek kombinációja a Világegyetem, amit mi Tér-Időnek is mondunk. Az Téridőben lejátszódó három féle rezgés megfelelője három féle mozgás: KöRmozgás (szimbóluma a KaR), az alternáló, „iZgő” mozgás (szimbóluma az íZ(ület), a síkbeli csukló) és a TeNgelyirányú mozgás (szimbóluma a TeNyér, öt TeNgely csomópontja). (2. kép)

2. kép - A Makrokozmosz a 3 rezgés (KöR-iS-TeN),
a Mikrokozmosz a 3 mozgás (KaR-iZ-TeNyér) elsődleges színtere.
Egyesítsük a két nevet (hiszen a kettő Egy) KöR-iSZ-TéNy > (hasonulással) KöR-öSZ-TéNy.
(Na, ezt kitől vettük át vajon ?)

Valószínűleg a Csángóföldhöz közelebb eső és páratlan körpanorámát nyújtó GyeRgyóSzáRhegy volt Csíksomlyó elődje. (GyeR = KöR, SzáR = TeNgely”forma” + a nevéből kiolvasható iSz (fo), mindez összeolvasva: KöR-iSz-TeN. A hely(zet) akkor változott meg, amikor átállították univerzális szemléletünket egy földhözragadt változatra, amiért ráadásul fizetni is kellett ! Egy másik (fiktív) TéR-Időbe kerültünk a zsidókeresztény világnézet elsajátítása révén. A Húsvét időpontját a kezdetleges, Holdhoz kötött (semita) időszámítás alapján számítják ki, így véletlenül sem esik március 21-re, a Húsvéthoz kötött Pünkösd napja sem találkozik a nyári napfordulóval. A „Napba öltözött Boldogasszonnyal „ Csíksomlyón csak a kegytemplomban találkozhatunk (3.kép), a hegyen viszont (ebben az időpontban) - ha mást nem is - az elsinkófált „életfa” helyett esetenként egy „Erdőt” láthatunk.

3. kép - A csíksomlyói kegyszobor

Gondolkodásunk egysíkúvá válását jól jellemzi a fenti folyamat. A négy dimenziós Téridőben a kitüntetett időpontban létrejövő „együttállás” a kozmikus egységtudat „megélését” eredményezte. A három dimenziós kegyszobor megtekintése már nem elegendő az egységtudat eléréséhez. Egy dimenzióval máris szegényebbek lettünk. A két dimenziós sík képernyőkön megjelenő „való világ” már maga a teljes félreértés (vagy inkább félremagyarázás, mondhatni a „pofátlanság teteje”).

2014. év májusában
Berényi László Géza