Róma kulcsai

Tanmese az analógiák kedvelőinek

---

(Atilla a KöR-iS-TeN ostora volt!)
 
„A mennyország kulcsai Szent Péternél vannak!” - így tartja a keresztény köztudat jó néhány évszázada. Jézus Krisztus Kéfásra („Kőszikla”), a későbbi Szent Péterre alapozta egyházát. Az analógiás gondolkodás – régen ez nem okozott nehézséget – eredményeként a mennyország kapujában álló cerberus (kulcsár) szerepkörében látjuk viszont a Simonból lett Pétert. Egyházatyák tudni vélték, hogy tulajdonképpen két kulcs lóg a derekán, az egyik a mennyországé, a másik a pokol kapujáé. A közmegegyezés ebben teljes volt.
 
Szent Pétert a Római Birodalom területén ölték meg. Kicsit később különös jelenségnek lehettünk tanúi. Róma – korábban a keresztények ádáz ellensége – Szent Péter örökösének adva ki magát, a „Földi helytartó” szerepkörét vindikálta magának. Ettől fogva Szent Péter kulcsai is – szimbolikusan legalábbis – Rómára szálltak. Az öröklésnek ezt az addig még nem ismert fajtáját nem volt (túlélő) aki megkérdőjelezze. Bizánc is csak irigykedett, a „kapupénzből” akart inkább részesedni.
 
Róma kulcsairól akkor hallunk ismét, amikor Kr.u. 451.-ben Atilla seregével Róma kapuinál megáll. Róma püspöke elébe megy – az ellenállás reménytelennek tűnik – és megadása jeléül Róma kulcsait – egy kispárnára helyezve – Atilla lábai elé teszi. Atilla nem szállta meg Rómát (járványveszély volt a pangó vizek miatt), viszont a kulcsokat és a párnát (a benne lévő évi adóval együtt) nem hagyta ott, hanem („szimbolikusan”) magával vitte. Hogy hová? Hát a Kárpát-medencébe, ahol akkoriban a főhadiszállása volt.
 
A következő képen a kulcsok hűlt helyét látjuk, a „kulcslyukat”, amit ma Szent Péter térnek hívnak. (1. kép) Hogy ezt a „kulcsátadást” másképpen mesélték idáig? Hogyha az egyetlen szavahihető szemtanú, Atilla mellettük tanúskodna, még el is hihetnénk. Hiszen Ő látta –úgy mondják – a két arkangyalt a lángpallossal, akiktől megrettenve sarkon fordult. De Atillának nem volt igazán alkalma a hírügynökségeknek nyilatkozni minderről, mert nem sokkal később gyanús körülmények közt elhunyt.

A kulcsoknak itt kell lenni valahol a Kárpát-medencében ! Arról nincs tudomásunk, hogy időközben visszaszármaztatták volna. Keresésünk nem volt hiábavaló, mert a Parlament kupolatermében nyomára is bukkantunk.  

2. kép - A Szent Korona

A Szent Korona zománcképei között ott van Szent Péteré is, oldalán a kulcsokkal! (3. kép)

3.kép - Szent Péter a kulcsokkal

Mi ebből a tanulság? Először is az, hogy Róma püspökei, a későbbi pápák, több mint ezerötszáz éve „jogosítvány nélkül vezetnek”!
 
Atilla – a „KöRiSTeN ostora” – tulajdonképpen bevonta az önjelölt Róma és Bizánc „jogosítványát” (Bizánc kapuinál Kr. u. 447.-ben járt !) Tette ezt a KöRiSTeN-t, a „teljességet” kifejező Szent Korona birtokában, amelynek nyilvánvaló igazságát ez a két „elhajló” szekta megkérdőjelezte azzal, hogy attól eltérő (hamis) világképet hirdetett. Tudniillik az eredeti (égi)Atya, (”iS”) + (Föld)Anya („KöR”) + „kapcsolat”(melynek gyümölcse a Fiú) („TeN”) háromság nem helyettesíthető az Atya, Szentlélek, Fiú háromsággal, melynek a természetben nincs analógiája. (Csomor Lajos kimutatta, hogy a Szent Korona egy-két évtizeddel korábban készült és így már Atilla birtokában lehetett.)
 
A Szent Korona mintegy illusztrálja a három szereplő : Róma, Bizánc és Atilla viszonyát egymáshoz. A korona testének (2. kép) 3 fő alkotórésze közül a GöRög (KöR) betűkkel ellátott abroncs Bizáncnak feleltethető meg, a laTiN (TeN) betűs pántok Rómát jelképezik, a harmadik elem a párta – balról jobbra írt rováS (iS) jeleket tartalmaz és így (a rovást is tudó) Atillára vonatkoztatható. (4. kép)

4. kép - A párta közepén Jézus zománcképe

A rovásjelek olvasata magyarul „sz” és „n” , a másik oldalon „b” és „n”, viszont ugyanakkor görög betűkkel is értelmes olvasatot kapunk: (I-C és X-C)

5. kép

A zománcképen megidézett Jézus Krisztus „(h)é-iZ-u” nevéből és a nevének körökbe írt rövidített változatából „I-C”  és „X-C” ugyancsak az iS gyök hámozható ki.
 
Láthatóan Atilla a Szent Korona birtokosaként Jézushoz közvetlenül kapcsolódik, Ő a szellemi örököse. Szent Péter kulcsai is a Szent Koronával koronázott (mindenkori) uralkodót illetnék meg!
 
Róma mindazonáltal szorgalmasan szedte a kapupénzt, amit „tizednek” is neveztek. (Atillát persze befeketítették, minden ocsmányságot híreszteltek róla).  A Vatikánban felhalmozott kincseket szemlélve képet alkothatunk a bevétel nagyságáról. A tizednek közben leáldozott, most már a vatikáni múzeum bejáratánál fizethetjük ki (egyáltalán nem szimbolikusan) a kapupénzt.

2010. január 20.
Berényi László Géza