Boldog (BáLToK) Karácsonyt!
...avagy a „FeNyőfába öltözött FéNy ünnepe
A karácsonyfa mint TéR- Idő jelkép
Milyen jelképi tartalmakat hordoz?
A karácsonyfa feldíszítését mindenütt azonos szabályok szerint intézték. A KöR /GöMb („KöR”) formájú díszeket, a Szalagokat, Szaloncukrot („iS”) arányosan rendezték el, a TeNgelyes szimmetria szem előtt tartásával. Ha csúcsdísz került rá, akkor az kétszeres szimmetriát hordozott (mint a betlehemi csillag például). A fa felülnézetben ennek a kritériumnak eleget tett. A felülnézeti világmodellek a Makrokozmoszt ábrázolják („kívülről” nézve).
Ha viszont Szárnyas élőlény („angyal”) került a tetejére, annak kitárt szárnyai a tengelyes szimmetriát erősítették (oldalnézeti világmodell). Az oldalnézeti világmodellek a Mikrokozmosz (emberi léptékű) világát jelenítik meg. Ha azt látjuk, hogy ugyanaz az egy fa játssza mindkét szerepet, rádöbbenhetünk arra, hogy ez a kettő, a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz egymástól el nem választható, ugyanaz az egy!
A fenti – ma holisztikusnak mondott - szemlélet más összefüggéseit is felfedezhetjük a karácsonyi ünnepkörben, ami gyakorlatilag a téli napfordulóhoz köthető, bár az egyház régóta igyekszik attól elválasztani.
Úgy mondják, a fenyőfa állítás szokását német nyelvterületről vettük át a XVIII. században. Miért pont a fenyőfa kapta ezt a szerepet? (Az alföldi területeken nem honos, nehéz hozzájutni!) Véleményem szerint a fa formája döntötte el a kérdést, hiszen nincs még egy ilyen fa, mely kúp alakú és a kúp nyílásszöge 23˚ körüli. Evvel a speciális kúp alakkal a precessziós kúpot és közvetve a világszemlélet lényegét, a TéR-iDő egységét lehet megidézni!
Ismerkedjünk meg ezekkel a fogalmakkal!
Az Idő a negyedik dimenzió
A Tér három dimenziója a Nap világánál nyilvánul meg számunkra, az Idő viszont a Földhöz köthető: a Föld forgása/keringése periódus idejéből visszaszámolt időegységekkel mérjük az Idő múlását. Legyen hát az Idő a negyedik dimenzió.
A Naprendszeren (a „Mennyországon”) belül minket a Föld-Nap párosság érdekel legjobban. Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében arról ír, hogy az égitestek kétfelé oszthatók: az „álló csillagok” (melyek távolsága fényévekben mérhető) és a mozgó, „menyő” csillagok (=bolygók) amelyek távolsága a Földtől jóval kisebb, így mozgásuk jobban érzékelhető. A „Mennyek („Menyők”) országa tehát a Naprendszer bolygóival azonosítható !
2. kép - A „mennyek országa” valahol a két gyújtópont között keresendő!
„Vagy valami, vagy megy valahova!”
A fenti választ adja a székely - ismeretlen dolgok meghatározására irányuló kérdés esetén – némi fejvakarás kíséretében. Régen is két félét ismertek : vagy „áll” az a „valami” vagy „él” („megy valahova”, mozog). A Naprend -szeren belül a Nap az ami áll, a FöLd az ami él (vagyis kering a Nap körül).
Miért mély hangrendű az a szó, ami álló és magas hangrendű, ami mozgó („élő”) dolgokra vonatkozik? Ez a körülmény az „analógiás gondolkodásra” vall, a magyar nyelv megalkotói a fizika törvényeinek igyekeztek megfeleltetni nyelvünket.
Nyelvünk kialakításakor, a fogalomalkotás során őseleink , felismerve a Valóság „fraktál szerkezetét”, az ennek megfeleltethető „szóbokor rendszert” hozták létre. A szóbokor tagjait a közös mássalhangzó váz kapcsolja össze. A magánhangzóknak ez esetben másodlagos a jelentősége. Érdekes megfigyelni viszont a következőkben azt az esetet, amikor éppen a mély és magas hangrendű magánhangzók segítségével teszünk különbséget az alsó és a felső helyzet, az álló és mozgó dolgok között. Például a talp, láb, comb, has mély hangrendű, a mell, kéz, fej magas hangrendű szó.
A „Doppler effektusként” ismert jelenség azt mutatja, hogy a távolodó járművek motorhangja egyre mélyülő. Másfelől az észlelt mozgás egyre lassuló, végül úgy tetszik, mintha a távolban a jármű már állna. Ezt az analógiát észleljük az egyek testrészek elnevezésénél! A középen lévő áll, száj, orr, homlok „áll” (vagyis mély hangrendű), viszont a mozgásképes két (f)él kéz, szem, fül „él” (magas hangrendű).
Az előttünk elzúgó jármű jól láthatóan él („mozog”), a távolban már áll, csak a hangját halljuk, ami rezgés (”rezeg”). Nem véletlenül a testünk középvonalán lévő áll/száj révén keletkeznek a beszédhangok. Sommás megjegyzésünk lehet ezután: ami „áll”, az viszont „rezeg”. Előttünk áll tehát ugyanannak az „EGY”-nek kétféle megnyilvánulása: a részecske jellegű megnyilvánulás, mint mozgás és a hullámtermészetű megnyilvánulás, mint rezgés (pl. az állócsillagok fénye).
Az így felismert duális rendszert helyesen háromságnak kell neveznünk, mert a párosság feltételez egy TeNgely szerű (láthatatlan) kapcsolati elemet. amely a harmadik elem. Így lesz a háromság egység.
3. kép - A „dualitás” két eleme közötti kapcsolati TeNgely a harmadik elem!
A TéR („BáL”) és az Idő („BéL”) egysége hogyan fejezhető ki?
Az ellipszis pálya két gyújtópontjának kijelölése (síkbeli ábrázolás esetén) 3 féle módszerrel lehetséges. A legegyszerűbb két metszéspontként, két-két egymást metsző egyenessel kijelölni azokat, bár ez esetben melléjük tájékoztató szöveget is kell írni arról, hogy abban a középpontban lévő dolog az ami „áll”, és a másik az ami „él”. Ezt mi is megtettük (4. kép) latin betűkkel és rovás jelekkel egyaránt. A latin betűs írás még nem létezett akkoriban és gyaníthatóan a mai latin „X” megfelelőjét, a rovás „B” jelét, egyszerűen „hozzáolvasták” a magyarázó szöveghez: így lett az egyik gyújtópont vektorának a neve „B”-áL és a másik „B”-éL. (Rovásjelek esetében a kettős hangzókat nem jelölték).
5. kép -
Az ekliptika jellemzői (szög +
arány = ”mintázat”)
A Nagy Napév alatt a BáL mellé, a második gyújtópontban a BéL(FöLd) „eredőjét”(súlyozott átlagát) képzeljük. Ez már nem mozog, (nem „él”) tehát mély hangrendű lesz: BáLToK asszony néven ismerhetjük. A precessziós kúpot – több tízezer év megfigyelés után – formája alapján BáL „tok”-jának „becézték”. Az információ tároló funkcióhoz jól illik a tok elnevezés. (A BáLToKból később BoLDoG lett, mert az inkvizíció üldözte a BáLványokat és „imádóikat” is nemkülönben.)
Az ellipszisnek ismert tulajdonsága, hogy az egyik gyújtópontból (Nap) kiinduló sugár az ellipszis pályán haladó Földről, mint tükröző felületről a második gyújtópontba verődik vissza. A holográfiában ezt tárgyhullámnak nevezik, amely hullámfront a Napból közvetlenül érkező referencia sugárral interferál. Az interferenciakép információ tárolásra alkalmas anyagban rögzíthető. Ezt hívják „holografikus film”-nek amelynek minden részletéből az összes információ hologramként megidézhető! A víz/jég ilyennek tekinthető.
6. kép -
A holografikus film
minden részletéből az összes információ megidézhető!
(A második gyújtópont = „gyűjtőpont”)
A Badiny Jós Ferenc által „Minden titkok tudójaként” megnevezett Boldogasszony ezek szerint nem más, mint egy hatalmas jégtömb! A múlt titkait viszont a beavatottaknak hajlandó elárulni. A kivételes alkalom a nyári napforduló idején érkezik el. Ilyenkor a Föld a két gyújtóponton keresztül húzódó nagytengely egyik végpontjára kerül.(A másik végponton a téli napforduló időpontja található.) A Földről nézve a közelebbi gyújtópontban van a Boldogasszony (a korábbi BáLToKasszony), a távolabbiban a Nap található. A „Napba öltözött Boldogasszony” képlet ennek a kozmikus együttállásnak költői megfogalmazása.
7. kép - A nyári napforduló hajnalán a múltba pillanthatunk
8. kép - A reflexiós hologram megtekintéséhez lyukas, vagy áttetsző
hologramlemez
(pl. jég vagy a „transzlucid” pártaelemek) szükségesek
A közép-amerikai indiánokat nem lehetett félrevezetni, ők mind a mai napig a nyári napforduló időpontjában zarándokolnak esetenként igen távoli helyekre, hogy a Napba öltözött Boldogasszony (ők persze más néven ismerik) jóvoltából „transzmissziós hologram „ segítségével a múlt eseményeivel kapcsolatot teremthessenek.
A két minőség (BáL/Nap és BéL/FöLd) közös tengelyen maga az EGYség!: Vagyis az „egytengelyű dualitás” a Mindenséget vetíti elénk korszakoktól függetlenül. A Halak világkorszakának 2160 évére mágusaink (a „gyengébbek kedvéért”) a fenti dualitás antropomorf változatát vitték be a köztudatba Jézus (Nap, „TéR”) és „Babba” Mária (FöLd, „iDő”) szereposztásban. A középkorban az avatott szerzők műalkotásaikat még ennek ismeretében formálták. (9. és 10. kép)
Ezek a TéR-Idő egységét modellező szobrok – ha túlélték a zivataros századokat – később zarándoklatok célpontjává váltak. Az Atya, Fiú és Szentlélek kanonizált háromságról szóló művek viszont érdektelenségbe fulladtak.
Oldalnézeti világmodelleknél a TéR és az Idő tengelyvonala 23,5˚-os szöget zár be egymással. (A3B1)
Felülnézeti világmodelleknél az
idő már nem helyi idő, azaz a 23,5˚-os szög helyett más összefüggés
érvényesül. Itt a TéRben ábrázolt
Idő tengelyéről azt tudjuk
biztosan, hogy egy pontban, az Origóban (a középpontban) találkoznak
egymással.
(A3B2)
Ezen túlmenően az Időt a Tér inverzének tekintve, tengelyeiről feltételezhetjük, hogy a 3 dimenziót megjelenítő X, Y és Z tengelyektől egyformán távol helyezkednek el. Ezt a térbeli megjelenést bármely képsíkra vetítve a TéR tengelykeresztjének szögfelezőjében, azaz 45˚-os szög alatti ferde egyenesek formájában találkozhatunk az Idővel. (10. kép)
9. kép - Jézus, mint a TéR (Ekliptika) tengelye és (BaBBa) Mária arcának tengelye (a FöLd forgástengelye, „iDő”) 23,5˚-ot zárnak be egymással.
Az oldalnézeti világmodell tehát a Mikrokozmosz, a felülnézeti TéR-iDő modell a Makrokozmosz megjelenítését szolgálta. Hogy ez a kettő egymástól el nem választhatóan egy, azt a hasonló nyolcágú „Dingir-csillag” akkád elnevezése : az „EGY” is sugallhatja. A felülnézeti modellel a padlóburkolaton találkozhatunk vagy éppen fent az égen, a betlehemi csillag (1.kép) formájában, amit mindig nyolc ágúnak ábrázoltak!
(A3B3)
10. kép Az egyközpontú TéR-iDő oldal- és felülnézetben
Karácsony - Kerecseny
A téli napforduló idején a sötétség világosságba fordul. A K_R gyök jelenthet feketét/sötétet „KaRa”, de utalhat az évKöRre is. A mély hangrendű KaRácsony szó (rezgés) állapotot jelöl, a magas hangrendű KeRecseny viszont mozgásformára („él”) utal.
A karácsonyfa (alul nyitott) kúp alakja a tükörképben megjelenő precessziós kúp alsó felére emlékeztet. A kerecsen sólyom röptetése (analógiás gondolkodást feltételez) „naphívogató” célzattal volt szokásban. A sólyom körözve repül, majd megpillantva áldozatát a földön – egyre szűkülő körben spirálmozgásba megy át, amely a végén szabadesésbe torkollik. A mozgása egy olyan felül nyitott (precessziós) kúp palástjára írható fel, amely az északi féltekén értelmezett Föld-forgástengely rajzol ki 26 ezer éves keringés során a hátráló („precessziós” mozgása közepette. Erre a kúpra illik a „BáLToK” elnevezés. A fenyőfán is szokásban volt spirál alakban elrendezett ezüst színű szalag/zsinór elhelyezése a növekedő fény megidézésére. (1. kép)
Azt a fát, amelyik a formáját tekintve „a precessziós kúpot hozza a házhoz” hogy miért nevezték fenyőfának, arra mi is rájöhetünk. Míg a nyári napforduló időpontjában az Ekliptika nagytengelyén a BáLToKasszony a BáL előtt (a Földhöz közelebb) helyezkedik el (ezért mondják, hogy „Napba öltözik a Boldogasszony ”), addig a téli napforduló időpontjában mindez fordítva igaz.
A Boldogasszony helyén most egy (ugyancsak női minőséget hordozó) nö-vény, a precessziós kúpot megidéző fenyőfa áll. Így a Földről nézve most úgy látjuk, mintha ebbe öltözne a fény. A Nap fénye még gyenge, az ágak végén pislákoló gyertyák ezt helyettesítik. A Fényfiú még gyermek, nem véletlenül „Jézuska” a neve az Őt váró hasonló korú gyermekek számára.
Más nyelveken, így a németben sem találunk rokonságot a fény és a fenyőfa kifejezések között. Van viszont más vonatkozás is. A fenyőfélék egyik fajtája a luc-fenyő, a Luca nap is a téli napfordulóhoz kötődik és a hasonló hangzású latin „lux” jelentése: fény.
2015. év
Karácsonyán
Berényi László Géza