Az „S” rovásjel a „Sarok” szóból származik (akrofónia)L1. Ezt a megállapítást nemigen cáfolja senki, hiszen a rovásjel alakja (két félegyenes, mely a sarokpontban találkozik) is ezt igazolja. Ha a szoba sarkát szemügyre vesszük, kiderül, hogy 3 sarok találkozik egy pontban, azaz a síkok metszésvonalaiból 3 „S” rovásjelet képezhetünk. Más szóval a TéR 3 dimenziója nemcsak 3 tengelyvonallal, hanem 3 „S” rovásjellel (3 „Sarokkal”) is jellemezhető. (Ha a mai tengelyvonalakat hiányolnánk, gondoljunk arra, hogy az „S” rovásjel sarokpontjában jelen van egy, a síkra merőleges harmadik tengelyvonal is, csak egy ponttá zsugorodott össze) (1. kép)
A 3 „S”rovásjelet, ha közös (függőleges) tengelyre rendezzük, úgy (szimbolikusan) a TéR „sarkát” (helyesen : középpontját) fogalmaztuk meg a rovás(írás) eszközeivel. Ám eleink azt is tudták, hogy a Világegyetem TéR-iDő egység és így a közepén a TéR 3 tengelyvonala mellett az Idő tengelye is át kell, hogy haladjon. A TéR a Nap világánál nyílik meg számunkra, az Idő a Föld forgásából számított időegységekkel értelmezhető. A Föld forgástengelye lenne tehát a 4. tengely (amely az Időt képviseli). A forgástengely közelében, a gömbölyű földtekén sarkot nem találunk, így a forgástengely számára egy frappáns ötlettel lehetett csak a negyedik ”S” jelet lefoglalni megnevezésként. (2. kép)
A föld forgástengelyének végpontja az égbolton (a precessziós kúp
alkotójaként) 25920 év alatt egy kört ír le és időnként (szerencsés
esetben) egy-egy fényesebb állócsillagra mutat rá. Ha ezeket a
csillagokat megegyezés alapján „Sarkcsillagnak”
nevezzük, akkor az amúgy tengelyekre vonatkozó „S”
rovásjelből a negyediket is beilleszthetjük a képletbe, mint a
„Sarkcsillagra mutató
forgástengely” egyezményes jelét. Ott, ahol ez a
forgástengely az északi félgömbön átmetszi a Föld felszínét, ott van
az Északi Sark, az
átellenes oldalon pedig a Déli sark. Ezek az elnevezések már az
előbbi lépés következményeként lesznek számunkra értelmezhetőek (más
nyelveken ez „pólusnak” hangzik, a sarok meg „corner” például, tehát
nincs ilyen összefüggés). Vagyis a
sarok szónak a másodlagos
(forgás)tengely
jelentése időközben elhomályosult.
A mágusok mesterkedése nem volt hiábavaló, a 4 „S” rovásjelből
ligatúra formájában több féle, könnyen kezelhető jelképet alakítottak
ki az idők folyamán, amivel világszemléletük lényegét: a
TéR-iDő
egységét egyszerűen kifejezhették. A legjobb példa erre a
budapesti hun fibula, melyen az „észak” olvasatú rovásfelirat (Varga
Géza megfejtése L2)
megerősít abban, hogy a negyedik (S)arok jel az „északi
sarok”-ra vonatkozik és így a fibula nem más, mint egy „TéR-iDő”
(világ)modell. Az egytengelyű változatra további példák is
felhozhatók, melyeknek közös jellemzőjük, hogy a két tengely közötti
23˚-os dőlésszög
vagy maga a precessziós kúp
(metszetben 2 db 23 fokos szöggel) megjelenik rajtuk.
(3. kép)
A TéR-iDő egysége
Ha 4 „S” rovásjelet egyközpontúan (közös középpont vagy közös végpont szem előtt tartásával) rendeznénk el, felettébb ismerős jelekhez jutnánk. Az elmúlt 6-8 ezer évben ezt már sokan megtették előttünk. A nyolcágú csillag (rozetta)
(A1B1) és a szvasztika (A1B2) tehát TéR-iDő jelképként kezelendő. (4. kép)
Belátható, hogy a tibeti mandalák, a buddhista TaN-kerék, a közel-keleti díszdoboz és a magyar Szent Korona egyaránt a világegyetem TéR-iDő egységét hivatott kifejezni. (7. kép) Ezen belül a függőleges/vízszintes tengelyek esetében a TéR tengelyeire, a ferde tengelyeknél az Idő fogalomhoz kapcsolható tengelyekre ismerhetünk. Más szavakkal az ismert GyöRgy kereszt („KöR”) és a ferde tengelyű AndráS kereszt („iS”) egyközpontú („TeN”) megjelenítése mutatja, hogy a TéR-Idő egysége és a KöR-iS-TeN háromság (A1B3) egysége más megközelítésben ugyan, de ugyanazt az EGYet jeleníti meg. (8. kép)
Minden „EGY”! (még a matematikában is)
A matematikában használatos (alap)-műveleti jelek az „EGy” jeléből, a nyolcágú csillag jeléből származtathatók elvonás útján. A műveleti jelek magyar nevei a „KöR-iS-TeN” fogalomkörében előforduló nevekkel mutatnak hasonlóságot.
A maja TéR-iDő jelkép neve: „Hunabku”. A nyolcágú csillag, kiegészítve a spirál jelével mely a növekedést jelöli. („DNS spirál”?) 10. kép
Az esztergomi oroszlános freskó titka
Az esztergomi királyi várkápolna falán eredetileg 14 oroszlános freskó volt. Most már csak egy maradt, annak is a fele hiányzik. Ezért észrevételeinket a Harkai István által rekonstruált, festett gipszmásolaton mutatjuk be. A képen a Földhöz kötött növény és a Nap állata az oroszlán együttese látszik jellegzetes kör alakú keretezésben, melyben vöröS („iS”) színben az oroszlánszáj nevű virágnak a tükrözött képe látszik 20 példányban és annak negatív háttereként ugyanannyi kosszarvat fedezhetünk fel feHéR („KöR”) színben. (11. kép)
Az „egytengelyű dualitás” azaz „háromság, mint egység” szerkezet rengeteg változatban áll előttünk. Két tengely rajzolódik ki: egy „földi tengely” a növény két végpontja közt és a másik, az „égi tengely” (az oroszlán esetében) a növényi Mag és az oroszlán Szeme (mint Mag szimbólum) között meghúzva. Ezek között mérhető bezárt szög: 23,5˚ körüli. Helyben vagyunk tehát!
Az állat tomporán a rozetta „elnövényesedett” nyolcágú csillag, a TéR-iDő egység korábbról ismert jelképe. Az egy tengelyre fűzött 4 „S” rovásjel, most 4 bordának álcázva tűnik fel és „hármas halomra” emlékeztet. Mint tudjuk a 4 jelből 3 a TéR három dimenzióját jeleníti meg, a negyedik az iDő.
Erre figyelmeztet az oroszlán lábainak jellegzetes elrendezése. Az oroszlán 3 lábán áll („BáL”), a negyedik mellső lábát emeli, ami mozog, tehát éL („BéL”). A felemelt, tehát „élő” láb (>„lép”) a Föld forgástengelyének megfelelője - amúgy egy „S” rovásjelet formáz – így („hivatalból”) a Sarkcsillag felé kell mutatnia. Valóban, az előzőekben megfogalmazott „földi” tengely felső végpontja (az „Életfa” csúcsa), a Sarkcsillaggal azonosítható. (12. kép)
A 12. kép jobb felső sarkában lévő világgömb 3 főkörének
3 összemetsződése látszik a gömb
látható oldalán és 3 található a
nem látható oldalon. Ennek megfelelően az oroszlán testének és az
életfa ágainak összemetsződéseit piros
színnel, míg a hátsó („nem látható”) oldalon lévő összemetsződéseket
zöld kereszttel jelöltük. Ez a
finom utalás a rendezett világegyetem gömbjét is beilleszti a
TéR-iDő
modellek sorába.
Az ellipszis két gyújtópontját, az Ekliptikát felülről nézve
tudjuk csak megjeleníteni. Az un. felülnézeti világmodelleken
az egyik gyújtópontban lévő Nap
forgástengelyét egy körrel,
a másik gyújtópontban a Föld
(eredőjének) forgástengelyét
egy (metszés)ponttal lehet
alkalmas módon ábrázolni.
A jelképeken szereplő élőlényeknek: négylábú, emlősállatoknak az emberhez hasonlóan 7 pár valódi bordájuk van, így ha a műalkotásokon csak 4 bordát látunk, (vagy a bordák helyén 4 éket) akkor ez gyanúra ad okot. Mégpedig arra, hogy azt a TéR-iDő jelképeként kell értelmezni. Amint ezt egy babiloni pecséthenger lenyomatán is tanulmányozhatjuk. (13. kép)
A négy éktől „Ádámig és Éváig”
A babiloni fogságból a mágia tudományának morzsáival hazatért zsidóság számára a TéR-iDő képlet idővel kissé elhomályosult. Így aztán a Bibliában már azzal találkozhatunk, hogy az Isten Ádám egyik bordájából teremtette meg Évát. Valószínűleg itt már tudatos félreértelmezésről van szó: míg a holisztikus szemléletben a TéR (Nap, férfi minőség) 3 dimenziója („3 borda”) és az Idő (Föld, női minőség) 1 dimenziója („1 borda”) egyenrangú, a patriarchális szemléletet meghonosító zsidókereszténységben a TéR-iDő egysége már nincs jelen, mind a négy borda Ádámé, Éva másodrendű teremtménnyé degradálódott!
Márpedig a magyar nyelv sajátosságait ismerve, a BáL/BéL (avagy az áll/él) dualitásról szerzett ismeretek birtokában, Ádám és Éva fogalmát újra értékelhetjük. (A1B6)
Budapest, 2015 Vízkereszt napján
Berényi László Géza
/lábjegyzet/
L1 Varga Géza megfejtése http://szekely-rovasiras.hupont.hu/35/az-s-sarok-rovasjel L2 Varga Géza megfejtése http://szekely-rovasiras.hupont.hu/57/budapesti-hun-jelveny L3 /Falvay Károly: 2006 Nagyboldogasszony Budapest Püski Kiadó/L4 /Badiny Jós Ferenc: 2000 Az esztergomi/istergami oroszlánok titka